Találatok

Geröly M. Sára nővér rövid interjúban beszél az örökfogadalmi emléklap szimbólumairól, ami ezen a linken tekinthető meg.

Fogadják szeretettel!

Géczy M. Erzsébet nővért sokan ismerik és szeretik. Szenvedélyes és remek latintanár, diákjai a mai napig versenyeket nyernek. Történelmi pillanatban, a rendszerváltást követő években lett a Svetits igazgatója. Az alábbi interjúban családról, hivatásról, nagy feladatokról, a latin nyelv szépségéről, az időskor helyes megélésről és a lelki békéről is beszélgettünk.

Kelemen Mária Agnéta nővér 1941. február 17-én született a család első gyermekeként Dunaföldváron. A keresztségben a Mária nevet kapta. Szülei gazdálkodók voltak, kezdetben a külvárosban tanyán élt a család. Háborús években teltek kisgyermek évei. Édesapja harcolt az orosz fronton, majd, amikor onnan hazatért, újra besorozták 1944-ben. Már a bevagonírozás zajlott, amikor táviratban értesült, hogy megszületett harmadik kislánya. Így leszerelhetett.

Emlékszem, nagyon megtetszett az a megfogalmazás, amit Ferenc pápa nem sokkal megválasztása után az Egyház hivatásáról mondott. Szerinte az Egyház feladata manapság: „healing wounds and warming hearts” – a sebek gyógyítása és a szívek átmelegítése.

Csúszó Erzsébet M. Alix nővér a vajdasági Nagykikindán él és szolgál. Szerzetesi hivatása a Jugoszláv Tartományban indult. A Délvidéken élő magyar nővérek hivatalosan 1994-től lettek a Magyar Rendtartomány tagjai. Alix nővér 2020-ban ünnepelte első fogadalmának hatvanadik, örökfogadalmának pedig az ötvenötödik évfordulóját. Életéről és hivatásának születéséről vallott a Bizalom és Bátorság újságunk karácsonyi számában.

Makóra 2002-ben költöztem, és azóta is itt van az otthonom. A Szignum iskolánk falán látható Klebersberg Kunó emléktáblája, amelyen ez olvasható: „Eszmények nélkül nem lehet élni, illúziókban nem szabad élni.” Ez a mondat illik is hivatástörténetem bemutatásához. Sokszor kérdezték tőlem, hogy miért lettem apáca. Tizenkilenc éves koromban átéltem egy nagyon erős meghívásélményt. Ez óriási érzelmi intenzitással, örömmel töltött el egy nagyon rövid időre, egy-két hétre. Ez a meghívás arra indított, hogy képezzem magam tanárnak és szerzetesnek.

Hogyan lesz egy vegyészmérnök huszonéves lányból szerzetes? Milyen belső és külső ösvényt kell végigjárnia ahhoz, hogy egy ilyen nagy döntést meghozzon? Rendtartományunk fiatal tagja Geröly M. Sára nővér 2020 júliusában tette le első fogadalmát Rómában. A kilenc első fogadalmas között ő az egyetlen magyar. Vele beszélgettünk keresésről, döntésekről, a nemzetközi noviciátusban szerzett tapasztalatokról, feladatokról és tervekről.

Ulrik M. Monika nővér élete során volt osztályfőnök, prefekta, matematika-fizika-hittan szakos tanár, jelölt-és posztulánsmester, házfőnök, rendfőnök, spirituális igazgató. Elindította a cserkészmozgalmat a Karolinában. Egybefogta a Szerzetesi Iroda munkáját. Új küldetése szerint, amint azt a járványhelyzet engedi, ő lesz az egyik novíciamesternő Rómában.

Sr. Adrien (M. Adrien (Alíz ) Pekó) has been a sister for 50 years. She was a teacher, a prefect, a deputy principal, provincial and general councillor, provincial leader, and leader of our nursing home for elderly sisters. She lived in Rome, visited the United States, Africa and Japan. She was part of an era which we call a „heroic age” and she was the one who lead the community through the 21st century.

H mint hívás – a kezdetek, a gyökerek. Ha „meghalljuk” Isten hangját, onnantól élő és mindenütt felfedezhető lesz, még akkor is, ha az évek koptatják, vagy időnként szürkül a mi figyelmünk kalandozásával. Kincs és ajándék. Az idő érleli. Titok, mégis megtapasztalható. Nem érdemes halogatni a választ, ha Ő hív.

Pálos M. Paschalis, a Boldogasszony Iskolanővérek rendjének tagja május 17-én ünnepelte 98. születésnapját. Bár neki is kijutott a XX. század megpróbáltatásaiból, elkötelezett pedagógusként a legnehezebb évekről is így beszélt: „Szerettem a gyerekeket, és ez sok mindent megoldott.”

Magyar–történelem szakos tanárként volt osztályfőnök, prefekta, igazgatóhelyettes, igazgató, tartományfőnöknő-helyettes, jelöltmesternő, vezetőtanár. Legkedvesebb és legtömörebb jellemzést róla egy volt diákja adta: „A pótmamánk volt.”

Velkei Rozália M. Szaniszla nővér ötven éve szerzetes. Nagyon fiatalon, tizennégy esztendősen már a jelöltéveit töltötte. Majd érettségi után ápolónőképzőt végzett, prefekta lett, tanár, osztályfőnök, házfőnök, a budapesti szeretetotthon alapítója és vezetője, kollégiumvezető. Az áprilisi nosztalgiaórán készült fényképen egy szívet tart a kezében. Aki ismeri őt, talán nem tartja túlzásnak, ha azt írom, a fotó szimbolikus. Hiszen Szaniszla nővérre valóban illik a szó: szívember.

A sokak által szeretett és tisztelt Pekó Alíz M. Adrien nővér több mint ötven éven át volt szerzetes. E fél évszázad alatt volt tanár, prefekta, iskolaigazgató-helyettes, tartományi és generalátusi tanácsos, tartományfőnöknő, szeretetotthon-vezető. Bejárta a világot. Részese volt annak az időszaknak, amelyet méltán nevezünk „hőskornak”, de az is megadatott neki, hogy átvezesse a közösséget a XXI. századba. Adrien nővér 2020. szeptember 23-án, életének hetvenkettedik, szerzetességének ötvenkettedik évében az Atya házába költözött. Ez az interjú 2019 tavaszán készült vele.

Vargacz M. Krisztina nővért talán csak a legfiatalabb nemzedéknek kell bemutatni. Öt évtizede tagja rendünknek. Éveken át tanított matematikát, fizikát és technikát, volt iskolaigazgató a Svetitsben és az újrainduló szegedi iskolánkban, a Karolinában. Számtalan hajdani tanítványa és munkatársa gondol rá hálával, szeretettel.  Krisztina nővér idén karácsonykor tölti be hetvenedik esztendejét. Születésnapi interjúnkban örömökről, nehézségekről és a hit megtartó erejéről is beszélt.

Iskolanővéri identitásomat és a karizmánk működését különösen a katonai junta idején éltem meg, amikor 1973. szeptember 11-én a hadsereg átvette országunkban a hatalmat, és mi, iskolanővérek ebben a zűrzavaros időben a rendházunkba befogadtuk a menekülőket.

Az iskolanővéreket 1988-ban, a középiskola első osztályának tanulójaként ismertem meg. Akkoriban még nem tudtam, mi az a karizma. Egy dolog azonban feltűnt az iskolanővéreknél, akik akkoriban az Ojolla-közösségben éltek, és ez az élmény emlékezetes maradt számomra: úgy tisztelték és szerették a körülöttük élő embereket, hogy mindenki értékesnek és szeretettnek érezhette magát.

Az Istent 1961-ben kezdtem el keresni az iskolanővérek által újonnan létesített kyotói Notre Dame Főiskolában, Japánban. A hallgatók és a tantestület körében kevés volt a keresztény, mivel Japán lakosságának csak 0,35 százaléka krisztushívő.

Éppen úton voltam a minnesotai St. Paul város legnagyobb szociális lakónegyede felé, hogy részt vegyek egy közel ötszáz főt számláló lakógyűlésen. Amikor áthaladtam a parkon, arra gondoltam: „Ez a karizma: valóban a köztünk élő Lélek adománya, amely feleletet ad ennek az interkulturális közösségnek a szükségleteire!” Az összejövetel résztvevői nemrég érkezett menekültek voltak Kambodzsából, Laoszból és Vietnámból, valamint mexikóiak, afroamerikaiak, és európai gyökerű amerikaiak is akadtak köztük, aki szociális segélyből éltek.

Mi, a Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartománya a 2020-as évet a hivatásnak szenteljük. Ebben az esztendőben azért imádkozunk és teszünk, hogy minél több ember felfedezhesse élethivatását, és így kiteljesedjék az élete.