Rendünkről röviden

A Boldogasszony Iskolanővéreket – korábbi nevén Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővéreket – Karolina Gerhardinger, Boldog Terézia anya (1797-1879) alapította, aki egy bajor kisvárosban, Stadtamhofban született.

Bajorországban a XIX. század elején feloszlatták a rendeket, azt a rendházat és iskolát is, ahol Karolina tanult.  A plébános őt és két társát bízta meg a kisebbek tanításával.  Karolina egyre inkább hivatásként élte meg feladatát, felismerte Isten hívását, hogy az ifjúság szolgálatának szentelje életét. Amikor ismét működhettek a rendek, 1833-ban Neunburg vorm Waldban megalapította az iskolanővérek rendjét.  A rend nemcsak bajor földön, hanem Amerikában és Európa több országában is hamar elterjedt.

Magyarországra 1858-ban Temesvárra érkeztek az első nővérek. A rend innen terjedt el a Partiumba, Erdélybe, Bánátba és a Dél-Alföldre. A trianoni döntés után az iskolanővérek házainak kétharmadát elcsatolták, az anyaországi nővérek központja Szeged lett.

Az új fellendülésnek az iskolák 1948-as államosítása és a rendek 1950-es feloszlatása vetett véget. A nővéreket táborokba hurcolták, ahonnan nincstelenül szabadultak. A szabadság látszatát keltve, az állam korlátozott létszámmal visszaállított négy rendet – köztük egyetlen női rendként a miénket – és nyolc katolikus gimnázium vezetését bízta rájuk. A debreceni Svetits és a budapesti Patrona Hungariae Gimnázium a katolikus lánynevelés bástyája lett a kommunizmus idején. A rendszerváltás után kibővült a szolgálat.

„Számunkra a nevelés azt jelenti, hogy az embereket - mint Isten teremtményeit és képmásait - teljes kibontakozásukhoz segítjük, és képessé tesszük arra, hogy latba vessék adottságaikat a föld emberhez méltóvá alakításában.”

(Szabályunkból)

Boldog Mária Terézia Gerhardinger, a Boldogasszony Iskolanővérek (SSND) alapítója életének egy jelentős részét levelek megválaszolásával, közéleti és egyházi személyekkel történő találkozásokkal, rendtársainak meghallgatásával és saját korában felmerülő ínség megszüntetésével töltötte. Fáradhatatlanul építette a kapcsolatot a körülötte élőkkel.

5337 levele arról tanúskodik, hogy józan gondolkodású vezetőként is megállta a helyét. Az általa írt levelek hűen tükrözik egyéniségét. Leveleinek hangvétele egyszerre diplomatikus és közvetlen. Írásaiból kitűnik, hogy mekkora céltudatossággal küzdött a fiatal nők, különösen is a szegény sorsú nők neveléséért, oktatásáért.

Mint rendi vezető, igyekezett fenntartani az egyensúlyt az elfoglaltság, az ima és az emberektől való elvonulás között. Éjjelente egy órát imádkozott az Oltáriszentség előtt, hogy lelke újjáéledjen.

Az egyik, 1869-ben írott levelében M. Terézia a következőket vetette papírra, utalva a Teremtés könyvének szavaira:

„Imádkoztok-e velünk együtt, hogy az Úr elküldje teremtő szavát napjaink káoszába is?”

Ahogy mi, iskolanővérek mondjuk, ágostonos rend vagyunk, mert Szent Ágoston reguláján alapul a szabályunk. Ezért érdemes egy pillantást vetnünk arra, hogyan hatott az SSND alapítójára Szent Ágoston kapcsolata Istennel és az emberekkel.

 „Az ember szalad hegycsúcsot, öreg tengert, szélesen hullámzó folyamot, végtelen Óceánt, csillagjárást bámulni, s önmagával nem törődik.”
(Szent Ágoston Vallomásai, 10. könyv, 8. fej.)

Szent Ágostonnak barátokra volt szüksége ahhoz, hogy belső utazásra induljon. Lelki élményeit gyakran mások jelenlétében élte meg. A kertben történő lelki megtérésének barátja, Alipius volt a tanúja, édesanyja, Mónika Ostiában volt társa fia egyik mély lelki élményének.

Szent Ágoston példáját követve Boldog M. Teréziát hívhatjuk, hogy barátként járjon velünk belső utunkon. Ő megérti mindannyiunk örömét és bánatát egyaránt.

Ha naponta szeretnél néhány percet elcsendesedéssel tölteni, vagy szeretnéd kapcsolataidat intenzívebben megélni, akkor a következő módokat ajánljuk neked:

• Emlékezz vissza, mi történt életed kezdetén! Emlékezz arra, milyen történelmi, társadalmi, családi környezetben kezdted az életedet! Ha most a veszteségek jelennek meg a szemeid előtt, akkor tudd, M. Terézia is megtapasztalta ezt az érzést.
• Ha van rá lehetőséged, reggel és este imádkozz közösségben, például a családtagjaiddal. Ha szentmisére mész, törekedj arra, hogy a kezdés előtt érkezz a templomba, és imádkozz azokért, akikkel együtt ünnepled majd az Eucharisztiát. Tudatosítsd, hogy Krisztus testének, az Egyháznak tagja akarsz lenni.
• Szent Ágoston lelkét is a barátság táplálta, ezért tartsd fontosnak a szeretteiddel való közös étkezést! Szent Ágoston nem ragaszkodott a bűnbánat különleges formáihoz, valószínűleg nem tartott éjszakai szentségimádást. M. Terézia viszont fontosnak tartotta, hogy időt töltsön az Oltáriszentség előtt. Te is tanulj meg Krisztusban „maradni,” mert az ő szeretetében lelhet szíved nyugalomra.
• Szent Ágoston vallomásából tudjuk, hogy kezdetben nagy nehézséget okozott neki Isten Igéjének olvasása. Azonban minél inkább elmélyedt Isten keresésében, annál jobban vonzotta őt a Szentírás, mert azt élte meg, a Biblia szavai személyesen őt szólítják meg. Remete Szent Antalhoz hasonlóan Szent Ágoston is találomra ütötte fel a Szentírást, és imádkozott a szentírási szöveggel. Ezt Te is megteheted, és fogadd bátran a szívedbe Isten Igéjét!

Boldog M. Terézia is – Szent Ágostonhoz hasonlóan – mélyen hitt Isten Igéjében. Egyik lelkivezetője, Michael Wittmann püspök kifejezetten ösztönözte M. Teréziát a Biblia olvasására. Boldog M. Terézia jól ismerte a Szentírást, és kiterjedt levelezésén keresztül is szerette volna hirdetni Isten örömhírét. Volt olyan levele, (az úgynevezett 714. számú) amelyben több mint ötvenháromszor utalt a Szentírás szavaira. Ne felejtsük el, az iskolanővérek alapítója a II. vatikáni zsinat előtt élt, még abban a korban, amikor római katolikus körökben a félreértelmezéstől való félelem miatt nem volt széles körben elfogadott a Biblia önálló olvasása, még kevésbé az értelmezése. A szerzetesnők az 1545-ös tridenti zsinat óta lényegében változatlan latin szövegű, a Szentszék által jóváhagyott jegyzetekkel kiegészített lectio divinával találkoztak, így a 19. században élt M. Terézia is. Szent X. Pius pápa a 20. század elején volt az, aki kifejezetten ajánlotta, hogy tartozzék a hívek mindennapi életéhez a Szentírás olvasása.

Figyelmedbe ajánljuk M. Terézia 714. számú levelének néhány Szentírásra történő utalását abban a reményben, hogy téged is megérint egy-egy szentírási szó, példázat.

„Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.” (Mt 7,2)

„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)

„Isten legyen minden mindenben.” (1Kor 15,28)

„Szeresd az Urat, a te Istenedet… Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mk 12,30-31)

„Mindnyájan öltsétek magatokra az egymás iránti alázatosságot.” (1Pt 5,5)

„Kötelesek vagyunk szegényen élni, ha nem akarjuk, hogy lesújtson ránk az az örök halál, amely Ananiásra és Szafirára lesújtott.” (ApCsel 5,1-10)

„Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak,…” (Mt 6,28)

„Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” (Mt 10,16)

 „Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz Istennek.” (Jak 4,4)

„Aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.” (Lk 14,33)

„Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” (Mt 16,6)

„Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” (Lk 6,26)

„Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik.” (Jn 16,20)

„Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.” (Mt 5,11)

„Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.” (Jak 1,12)

„Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?” (Jn 5,44)

„Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg?” (Mt 5,13)

„Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből?” (Lk 12,42)

„Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték. Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti. Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez. Azon az éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettős lánccal megbilincselve. A bejáratnál őrök tartották szemmel a börtönt. Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: ’Kelj fel gyorsan!’ – mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről.” (ApCsel 12, 3-7)