A Boldogasszony Iskolanővéreket – korábbi nevén Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővéreket – Karolina Gerhardinger, Boldog Terézia anya (1797-1879) alapította, aki egy bajor kisvárosban, Stadtamhofban született.
Bajorországban a XIX. század elején feloszlatták a rendeket, azt a rendházat és iskolát is, ahol Karolina tanult. A plébános őt és két társát bízta meg a kisebbek tanításával. Karolina egyre inkább hivatásként élte meg feladatát, felismerte Isten hívását, hogy az ifjúság szolgálatának szentelje életét. Amikor ismét működhettek a rendek, 1833-ban Neunburg vorm Waldban megalapította az iskolanővérek rendjét. A rend nemcsak bajor földön, hanem Amerikában és Európa több országában is hamar elterjedt.
Magyarországra 1858-ban Temesvárra érkeztek az első nővérek. A rend innen terjedt el a Partiumba, Erdélybe, Bánátba és a Dél-Alföldre. A trianoni döntés után az iskolanővérek házainak kétharmadát elcsatolták, az anyaországi nővérek központja Szeged lett.
Az új fellendülésnek az iskolák 1948-as államosítása és a rendek 1950-es feloszlatása vetett véget. A nővéreket táborokba hurcolták, ahonnan nincstelenül szabadultak. A szabadság látszatát keltve, az állam korlátozott létszámmal visszaállított négy rendet – köztük egyetlen női rendként a miénket – és nyolc katolikus gimnázium vezetését bízta rájuk. A debreceni Svetits és a budapesti Patrona Hungariae Gimnázium a katolikus lánynevelés bástyája lett a kommunizmus idején. A rendszerváltás után kibővült a szolgálat.
„Számunkra a nevelés azt jelenti, hogy az embereket - mint Isten teremtményeit és képmásait - teljes kibontakozásukhoz segítjük, és képessé tesszük arra, hogy latba vessék adottságaikat a föld emberhez méltóvá alakításában” (Szabályunkból).
A Szentháromság egy Isten arra sürget minket, hogy a világ szívében a béke, remény és szeretet emberei legyünk. Boldog Terézia anya és Karolina anya lelkiségével áthatva, bennünk mint élő közösségben karizmánk tovább bontakozik a Küldetéstek van szerint.
