Az iskolanővéreket 1988-ban, a középiskola első osztályának tanulójaként ismertem meg. Akkoriban még nem tudtam, mi az a karizma...
Egy dolog azonban feltűnt az iskolanővéreknél, akik akkoriban az Ojolla-közösségben éltek, és ez az élmény emlékezetes maradt számomra: úgy tisztelték és szerették a körülöttük élő embereket, hogy mindenki értékesnek és szeretettnek érezhette magát. Ez vonzott engem az iskolanővérek közösségéhez. Ma már tudom, az élő karizma sugárzott belőlük...
Szerettem a tanulást, vágyódtam a művelődésre. Azért is jelentett sokat számomra a tanulás, mert magam is iskolanővérként akartam élni, és azt reméltem, legalább egy fiatal lányt hozzásegíthetek ahhoz, hogy képesítést szerezhessen...
Hálás vagyok a sokféle lehetőségért, amelynek során az iskolanővérek világszerte szolgálják embertársaikat.
(Fordította: Ivanics M. Andrea SSND)