A családtagoktól, nővérektől, tanítványoktól és barátoktól érkezett idézetekből és emlékképekből született M. Hedvig nővér megemlékezése és M. Judit nővér kisfilmje.
M. Hedvig nővér megemlékezése:
Vargacz Márta, Mária Krisztina nővér
Kedves nővérek, atyák, családtagok, rokonok, tanítványok, barátok, és minden jelenlévő, aki Krisztina nővér tisztelője és eljött, hogy együtt emlékezzünk Rá, és búcsúzzunk Tőle!
Krisztina nővér életére való visszatekintéshez kaptam segítséget nővértársaimtól, egyik testvérétől, tanítványaitól, munkatársaitól. Ezekből az emlékekből kirajzolódik, milyen eleven személyiség volt, és az iskolanővéri karizmák milyen gazdag gyümölcsöt hoztak életében.
Krisztina nővér 1948. karácsonyán született, Homokmégyen. Ott végezte az általános iskolát, szorgalmasan, kitűnően tanult. Kitartása minden területen megmutatkozott: legyen az kerti munka, házi munka, vagy tanulás. Erős akarattal, erős lélekkel vitte végig, amibe belekezdett.
Kalocsán járt gimnáziumba, ahol zaklatások érték hite, és vallásának gyakorlása miatt. Érettségi után kereste, van-e olyan hely, ahol emelt fővel lehet katolikusként élni. Így talált rá az iskolanővérek közösségére.
1967 óta a közösség tagja, ebben az évben élte 55. fogadalmas évét. A rendi képzés után az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát matematika, fizika és technika szakon.
Tanár, nevelő, diákotthon-vezető volt a Patrona Hungariae Gimnáziumban, majd hosszú éveken át igazgatóként vezette a Svetits Gimnáziumot, majd a Karolina Iskolát. Lelkes és másokat lelkesítő vezető tudott lenni. Tüzes lélekkel szerette megújított Szabályunkat, és karizmatikus módon képviselte azt. Mary Margaret általános főnöknőnk szabálymagyarázatát Vera nővérrel együtt fordították magyar nyelvre, és erőt merítettek a Lélekkel teli írásból.
Az iskolanővéri karizmák közül az egység, a nevelés, a szegények támogatása, és Mária lelkiségének követése különösen is jellemző volt Krisztina nővér életére.
Az Egység megteremtéséért sokat tett:
Osztályfőnökként a közös imák, kirándulások, lelkigyakorlatok megszervezésével.
Igazgatóként a tantestület számára szervezett lelkinapok, közösségfejlesztő programok, a csapatépítés meghonosításával a Karolinában, akkor, amikor az még a nagyobb cégeknél sem volt elterjedt.
A Nevelés iskolanővéri karizmája sokféle módon megvalósult életében:
Kezdő tanári éveiről így emlékszik egyik tanítványa:
Bármikor mehettem a szobájába, ahol mély, tartalmas beszélgetéseket folytattunk. Nagyon szüksége volt erre a lelkemnek.
Boldog Terézia anyához hasonlóan figyelte az idők jeleit, igazgatóként és nővérként is nagy újító volt. Több pedagógiai módszert tanulmányozott a tantestülettel, Magyarországon, Németországban, Angliában. Közösségünkben ő végezte el először a mentálhigiénés képzést, fedezte fel és tanulta a csend-imát, meditációt.
A neveléssel az egész személyiség kibontakozását segítjük. Krisztina nővér maga is figyelt a szellemi értékek átadása mellett a test és lélek egységére: biciklizett, úszott, jógázott. Az egészséges táplálkozás, a természetközeliség szívügye volt. Személyes életében és nevelői, igazgatói szinten is. A gyerekek, diákok számára is létrehozta, kiharcolta, hogy ezek megvalósuljanak.
Szegeden olyan iskolát álmodott együtt nővértársaival és kollégáival, amely a gyerekek otthona, jó légkörű, barátságos, sokoldalú nevelést, képzést nyújt. Megnyilvánult ez a reggeli körökben, a szöveges értékelésben, a művészeti nevelésben, a jóízű iskolai programokban: kirándulásokban, bálokban, zöld iskolai tevékenységekben, önsegítő szülői csoportok működésében, közös biciklizésekben.
Emberségével mindenkit levett a lábáról. A rendszerváltás éveiben az újjászülető iskola érdekeit szimpatikus módon képviselte a hatóságok felé. Jó kapcsolatokat ápolt a város vezetőivel is.
A személyesség jelen volt mindennapjaiban: A Karolina Iskola, induló hét osztályának gyerekeit és szüleiket személyesen ismerte.
Igazgatói irodájában volt egy sarok játékokkal, plüssökkel. Oda várta a nehezen kezelhető, problémás gyerekeket. Nagy irgalommal, szívbéli jósággal, kedvességgel, ötletességgel szólt hozzájuk, sokak számára sorsfordító volt, ahogyan bánt velük.
Kedves, kommunikatív személyiség volt. Szót értett mindenkivel. Őszinte hite, irgalmas jósága sokak megtérését segítette. Mindenkihez, a takarítókhoz, konyhásokhoz is volt egy-egy biztató, jó szava. A kallódó embereket, a krízisben lévőket megszólította, talpra állásukat, megtérésüket segítette.
Egyik tanítványa így ír:
Ő volt az osztályfőnököm és matektanárom. Megbuktatott matekból 10. osztályban. Ezután esténként mehettem virágot locsolni a Karolinába és közben mondhattam fel a tételeket. A pótvizsgám hibátlan lett. Megtanultam a leckét. Matekból később lehettem kettes, de magyarból mindig ötös. Így lettem tanár.
A nevelésért sokakkal együttműködött.
A szülők lelkesen, odaadóan vették körül az iskolát: az iskolaszék élő, működő közösség volt. Közös zarándoklatokkal, szilveszterekkel, az iskoláért történő munka- és felelősségvállalással. Az apukák rendszeresen fociztak együtt.
A szegények támogatása, mint iskolanővéri karizma megnyilvánult abban, hogy
Őszinte, nyitott, barátságos, lelkesítő, karizmatikus személyiség volt. Irgalmas szívű, aki a legelesettebb, leghátrányosabb helyzetűek mellett szívből kiállt, és hatékonyan tudott nekik segíteni. Radikálisan komolyan vette a szegénységet, étkezésben, ruházatban, a szegények felkarolásában. Fiatal kollégája így ír erről:
Adventben befőttesüveg-program segítségével adományokat gyűjtöttünk a rászorulóknak. Több éven át, december 24-én beültünk a kocsiba és a szentesténk arról szólt, hogy bevásároltunk és ajándékot vittünk azoknak, akiknek mi voltunk aznap az ajándék. Jártunk lakókocsikban, tanyákon, szűk szobácskákban. Boldogságot vittünk-kaptunk. Saját családom még nem volt, ez volt nekem a szenteste. Mindig partnerként, ünneplőként voltunk jelen ott, ahová eljutottunk.
Évközben a maradék uzsonnát, ebédet biciklivel vittük ki a szegényeknek, a végén sokszor leültünk és megettünk egyet-egyet a hajléktalanszálló kertjében a többiekkel.
Végül a negyedik iskolanővéri karizma: Mária lelkiségének követése is jellemző volt Krisztina nővérünk életében.
Édesanyai lelkülete megnyilvánult a diákokkal, a kezdő pedagógusokkal és a rászorulókkal való kapcsolatában, sőt családjában, testvérei körében is. Húga így ír erről:
A család minden gyermekével kreatív játékokat játszott, tanította őket. Úsztunk a Szelidi tóban, körbe bicikliztük a Velencei tavat. Ő vett rá, hogy komolyan tanuljak németül. Hálás vagyok érte. Távolról támogatott, segített, felügyelt, nevelt. A nyomdokába léptem, matematika tanár lettem. Nélküle nem sikerült volna.
Lelkesítette, motiválta, elindította diákjait útjukon.
Az igazgatói munka befejezése után, újra kollégiumi nevelőként tevékenykedett. Ebből a csoportból egyik diákja így ír:
A legújabb projektünk épp, hogy cserkészcsapat alapításon dolgozunk három másik családdal összefogva. Múlt hétvégén volt az első ismerkedő alkalom az érdeklődő családokkal és a gyermekeikkel. Nagyon jól sikerült, így azon vagyunk, hogy szeptembertől beinduljon a közös munka. Anyukám még műveli a gyümölcsöst. A lehetőségekhez képest igyekszünk segíteni neki. Kis vásárlói közösségeket hoztunk létre Érden, Veszprémben, Pécsett, rokonokkal és barátokkal összefogva. Ennek fenntartásában tudok segíteni és családom is nagyon támogató.
A tanári, nevelői munkát követő időszakban az idős nővérekkel és édesanyja gondozásával törődött, aki néhány évet itt élt a szeretetotthonban. Egyik nővértársunk így emlékszik erre az időre:
Krisztina nővértől leginkább Jézus szeretetéről tanultam, az anyukájával és az idős nővérekkel való kapcsolatán keresztül. Megható volt, ahogy szerette az anyukáját, ahogyan együtt imádkoztak. Az Istent láttam meg rajtuk keresztül, és a kettejük között lévő kapcsolatban. Amikor az időseket áldoztatta, szeretettel osztotta az Eucharisztiát, és mindenkire külön figyelmet szentelt abban a pillanatban, amikor Jézussal, a jó baráttal találkoztak. Ilyenkor Krisztina nővér szeme ragyogott. Tanultam tőle, hogyan lehetek Jézussal jó barátságban.
Fiatalon és idősen is volt benne készség meghallani és elfogadni Istentől a kérdéseire kapott választ.
Betegsége új kihívásokat hozott számára. Ereje, kitartása, küzdő hozzáállása mindvégig megmutatkozott. Látogatók érkezésekor mosoly, derű, érdeklődés sugárzott arcáról. Kísértük a betegségből fakadó szenvedés elfogadásának útján. Tanúi lehettünk a nehéz óráknak, perceknek. Amikor már alig tudott megszólalni, mégis válaszolt egyik nővértársa által idézett mondatra:
Jól van úgy, ahogy van....Ahogyan Isten adta.
Bólintott, és kimondta:
Igen.
Istenünk! Hálásan köszönjük Krisztina nővérünk Neked adott életét, bátor hitvallását, az általa iskoláinknak, diákjainknak, közösségünknek adott ajándékaidat! Hisszük, hogy gazdagon megjutalmazod őt a mennyei hazában!
Kívánhatnánk Krisztina nővérnek: Nyugodj békében! Mégis inkább azt kívánjuk, ahogyan húga mondta:
Tedd azt a mennyben, amit a legjobban szeretsz! Szerintem a Jóisten tudja, mivel kedveskedjen Neked. Amen.