Ha úgy érzed, az Úr a Vele való egyre személyesebb kapcsolatra hív,
és vágysz arra, hogy osztatlan szívvel Neki add önmagad,
ha szeretnéd egy közösségben és közösséggel együtt keresni és szolgálni Őt,
ha megszólít a körülötted élők ínsége – és hívást érzel, hogy mások növekedéséért és kiteljesedéséért munkálkodj együtt Vele…
és szeretnéd komolyabban fontolóra venni, vajon a szerzetesség, s azon belül az iskolanővéri élet-e a te utad,
akkor szeretettel várunk különböző programjainkra!
A megfontolást segítheti:
- saját imádságod
- lelkivezetés, személyes kísérés
- beszélgetés hivatásgondozóinkkal, közösségünk tagjaival
- részvétel közösségünk liturgikus alkalmain – pl. zsolozsma, szentmise, Szent Háromnap liturgiája
- egy-egy csendes nap vagy hétvége eltöltése közösségünkben
- hivatástisztázó vagy más lelkigyakorlatunkon való részvétel
- bekapcsolódás valamely szolgálatunkba önkéntesként
- részvétel a több szerzetesrend együttműködésével meghirdetett hivatástisztázó műhelyek valamelyikén (Iránytű, Tájoló)
- …
Írások a hivatásról
A hivatás: "a sebek gyógyítása és a szívek átmelegítése"
Emlékszem, nagyon megtetszett az a megfogalmazás, amit Ferenc pápa nem sokkal megválasztása után az Egyház hivatásáról mondott. Szerinte az Egyház feladata manapság: „healing wounds and warming hearts” – a sebek gyógyítása és a szívek átmelegítése.
Isten útjai – Beszélgetés Alix nővérrel
Csúszó Erzsébet M. Alix nővér a vajdasági Nagykikindán él és szolgál. Szerzetesi hivatása a Jugoszláv Tartományban indult. A Délvidéken élő magyar nővérek hivatalosan 1994-től lettek a Magyar Rendtartomány tagjai. Alix nővér 2020-ban ünnepelte első fogadalmának hatvanadik, örökfogadalmának pedig az ötvenötödik évfordulóját. Életéről és hivatásának születéséről vallott a Bizalom és Bátorság újságunk karácsonyi számában.
A lét elfogad és szolgálatába vesz – Baráti M. Kinga nővér írása
Makóra 2002-ben költöztem, és azóta is itt van az otthonom. A Szignum iskolánk falán látható Klebersberg Kunó emléktáblája, amelyen ez olvasható: „Eszmények nélkül nem lehet élni, illúziókban nem szabad élni.” Ez a mondat illik is hivatástörténetem bemutatásához. Sokszor kérdezték tőlem, hogy miért lettem apáca. Tizenkilenc éves koromban átéltem egy nagyon erős meghívásélményt. Ez óriási érzelmi intenzitással, örömmel töltött el egy nagyon rövid időre, egy-két hétre. Ez a meghívás arra indított, hogy képezzem magam tanárnak és szerzetesnek.