Rendtörténet

Az első ötven év: 1858–1907

 

Ez idő alatt Temesváron öt, Erdélyben tíz, Bánátban három, az Alföldön öt házat alapítanak a nővérek különböző típusú és szintű oktatási intézményekkel az óvodáktól a tanítóképzőkig.

 

1858 Hat fiatal bajor iskolanővér (Schulschwester) letelepedik Magyarországon Temesvár-Belvárosban, és megkezdi a tanítást.

1869 A magyar missziót Terézia anya önálló Magyar Tartománnyá teszi meg. Egyre több nővér beszél magyarul, és egyre több magyar lány lép be a rendbe.

1879 Nyolcvankét éves korában meghal Terézia anya, aki hetven éven át szolgálta Istent és a gyermekeket. Magyarországon, ahol halálának évében már tíz házban száznegyvenhárom nővér és hatvannégy jelölt élt, összesen hat alkalommal járt. Ugyanígy gondját viselte valamennyi alapításának.

1883 Az iskolanővérek harmincöt éve vannak Magyarországon. I. Ferenc József magyar király a „Szolgálati Kereszt arany fokozatában” részesíti a tartományfőnöknőt, M. Abundantia nővért, aki az első hat Magyarországra érkező bajor nővér egyike.

1896 Magyarország a honfoglalás ezredik évfordulóját ünnepli. Az iskolanővérek élen járnak a millenniumi ünnepségek méltó szervezésében. A bánáti Nagybecskereken például százötven magyar népviseletbe öltözött lány vonul fel a Rákóczi-indulót énekelve magyar zászlókkal, címerrel.

1907 Az iskolanővérek megtelepednek Kolozsvárott, ahol először elemi iskolát, óvodát indítanak, az Auguszteumot.

 

A második ötven év: 1908-1957

 

A második ötven év a törések és a fellendülések korszaka. Két világháború, drasztikus határmódosítások, diktatúrák, forradalmak tépázták az országot, mégis csodálattal tekintünk hazánk virágzó hitéletére ebben a nehéz időszakban. Ez a példaértékű hűség jellemezte nővéreinket is.

1911 Kolozsváron az iskolanővérek Marianum iskolakomplexumában megnyílik Magyarország második leánygimnáziuma.

1914-1918 Az I. világháború idején a nővérek házaiban a tanítást többnyire felváltja az életmentő ápolás.

1920 A márciusban uralomra jutó ateista proletárdiktatúra százharminchárom napja idején gyakori konfliktusba kerülnek nővéreink, diákjaink a kommunistákkal. Az „elvtársak” célja a szerzetesség, a papság, a hitoktatás és az egyházi iskolák felszámolása, ám a lakosság határozott tiltakozása és korai bukásuk megakadályozza őket abban, hogy kiteljesítsék egyházellenes propagandájukat.

Június 4. Párizs mellett a Trianon palotában az I. világháborút lezáró békediktátum Magyarországtól igazságtalan módon elcsatolja területének és lakosságának kétharmadát. Az elcsatolt részekből valamennyi szomszédos ország részesül – attól függetlenül, hogy a győztesek vagy a vesztesek oldalán állt. A határokat nem az etnikai határok, hanem a szomszédok gazdasági és katonai érdekei határozzák meg. Miként az ország, így a Magyar Tartomány is elveszíti házainak kétharmadát. A tartományfőnöknő a Romániába szakadt temesvári anyaházból irányítja a feldarabolt tartományt: Csonka-Magyarországon a harminckét házból mindössze tíz marad, a többi Románia illetve Jugoszlávia területére kerül.

1923 Nem tartható tovább a Magyar Tartomány szétdarabolt állapota. A Romániához csatolt házakból Temesvár központtal létrejön a Román Tartomány, a Jugoszláviához csatolt bánáti nővéreink a szlovén nővérekkel együtt a Jugoszláv Tartományba tagozódnak be. Csonka-Magyarországon a nővérek új anyaháza a szeged-alsóvárosi zárda lett.

1938 A két világháború között felvirágzik a hitélet Magyarországon. Nővéreink is számtalan katolikus egyesületben tevékenykednek. Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson lelkesen vesznek részt tanítványaikkal. Ekkorra a Magyarországon maradt tíz alapítás mellé a nővérek kilenc új alapítást hoztak létre.

1939-1945 – A II. világháború évei

• Magyarország nem válik azonnal hadszíntérré. Fegyver nélkül, az egymást követő úgynevezett bécsi döntések segítségével az ország egy kis részt visszakap az 1920-ban elcsatolt területekből. Így kerül vissza Romániától 1941-ben Észak-Erdély, s ezáltal a Magyar Tartományhoz három ház: a dési, illetve a kolozsvári Auguszteum és a Marianum. Újra elevenné válik a kapcsolat erdélyi nővéreinkkel. A szegedi tartományfőnöknő a helyezéseket kiterjeszti a visszakapott házakra is. Magyarországról úgynevezett. „szórványmisszióba” indulnak a nővérek az erdélyi székely falvakba, ahol háromhetes missziós programokat tartanak.

• Amikor Magyarország is harctérré válik, a háború a nővéreket sem kíméli meg a szenvedésektől. Házaikba menekülteket, sebesülteket fogadnak. Iskoláinkat kórháznak foglalják le, előbb a németek, később az oroszok. Sok fiatal nővér végez vöröskeresztes tanfolyamot, és részt vesznek a sebesültek gondozásában. Szeged mellett néhány hónapra átveszünk egy otthont, amelyben magukra hagyott értelmi fogyatékos gyermekek élnek.

• Közben megszakításokkal ugyan, de üzemelnek iskoláink, a gyermekeket a nővérek bevonják a karitászmunkákba. Mindezen körülmények között a háborús években is születnek új alapítások.

• A szovjet hadsereg bejövetelekor 1944 őszén Kiskunmajsán Simon M. Etelka nővérünk vértanúságot szenved tisztasága, női becsülete védelmében. Többen a nővérek közül – mint oly sok magyar leány és asszony – áldozatul esik az orosz katonák erőszakoskodásainak. Kezdetét veszi az „ideiglenes” szovjet megszállás, amely negyvenhat évig, egészen 1991-ig tart.

• A háború befejezése után a visszakapott részeket újra elcsatolják Magyarországtól, sőt még további három települést is elvesznek. Észak-erdélyi házaink ismét elszakadnak, a helyezések által átkerült nővérek közül néhányan a határok lezárása előtt még vissza tudnak menekülni eredeti helyükre.

1948 Háromévi módszeres egyházellenes propaganda után, amelynek során letartóztatták és meghurcolták Magyarország prímás bíboros érsekét, Mindszenty Józsefet is, az egyeduralomra tört kommunista párt államosítja az egyházi iskolákat. A zárdaiskolákban elfalazzák az iskolát a klauzúrától, a nővérek nem beszélgethetnek egykori tanítványaikkal. Fizetés hiányában a nővérek hitoktatói, sekrestyés, harangozó, egyházi adószedő és egyéb munkákat vállalnak az egyházközségekben, napszámba járnak a földekre, megrendelésre kézimunkáznak, varrnak, sütnek-főznek.

1950

• Június 10-én éjjel és a következő napokban országos begyűjtés sújtja nővéreinket. Leponyvázott teherautókon internáló táborokba hurcolják a szerzeteseket. A szegedi anyaházból a Nógrád megyei Ludányhalásziba viszik a nővéreket, másokat Máriabesnyőre, Zircre. A kommunista kormány betiltja a szerzetesrendek működését. Amikor elengedik a táborokból a nővéreket, atyákat, nincs hová menniük, nincs mibe öltözniük. Rászorulnak mások könyörületességére. Van, akit rokonai fogadnak be, másokat ismerősök, plébániák. Az idősek közül sokan öregotthonba kerülnek, akinek senkije sincs, mert például erdélyi származású, vagy mindenkije meghalt, annak nem marad más, mint cselédnek állni egy családhoz.

• Szeptemberben a kommunista állam a vallásszabadság látszatát keltve megadja a működési engedélyt a bencéseknek, a piaristáknak és a ferenceseknek, és egyetlen női rendként a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővéreknek (Arme Schulschwestern von Unserer Lieben Frau). E négy rend meghatározott létszámmal, erős ellenőrzés és korlátozás mellett két-két gimnáziumot vezethet. Az iskolanővérek a debreceni Svetits épületének egy részét kapják vissza, valamint Budapesten egy másik rend, az Isteni Szeretet Leányai volt zárdaiskolájának egy részét, a Patrona Hungariae Gimnáziumot. Az államilag engedélyezett létszámkeretbe nem férő iskolanővérek osztoznak a föloszlatott rendek szétszóratásban élő szerzeteseinek sorsában.

• A Romániába és a Jugoszláviába szakadt magyar iskolanővérek is hasonló megrázkódtatásokon mennek át, hiszen az ő országaik is a szocialista blokkba tartoznak. Romániában teljesen betiltják a működésüket, titokban tartják egymással a kapcsolatot. Jugoszláviában a nővérek működhetnek, azaz hordhatják a rendi ruhát, kis közösségekben élhetnek, de iskolák nélkül. Egyedül a plébániai munkába kapcsolódhatnak be hitoktatással, házi munkával.

1956 Budapesten október 23-án kitör a szovjet megszállás és a kommunizmus ellen tiltakozó forradalom, amely az elnyomó erőszakra válaszolva fegyveres felkeléssé alakul át. A nővérek rendháza és iskolája éppen az egyik hadszíntér közelében fekszik. A tanítást szüneteltetik, a bentlakó diákok nagy részét hazaviszik a szülők, egy részükért csak később tudtak jönni, addig ott maradnak a nővérekkel a színpadteremben. Az emeleti folyosókon fegyveres forradalmárok cikáznak, a háztetőre kimászva lövik az orosz tankokat. A forradalmat leverő nagy szovjet offenzíva idején már csak a nővérek és a novíciák rejtőznek a házban. Az udvaron gyakori a lövedékek becsapódása, az épület is kap két találatot, amitől az összes ablak betörik, viszont előkerül egy az államosítás korában befalazott Mária-szobor. A nővérek az alagsori konyhában vészelik át a földrengésszerű ágyúzást. A megtorlás idején egy szétszóratásban élő nővérünk, Szörfi M. Martina vértanúhalált hal. Háztartási alkalmazottként egy ismert operaénekes házára vigyáz annak külföldi tartózkodása idején. Az ÁVO-sok razziát tartanak a házban, információkat akarnak szerezni a művészről, Martina nővér a kínvallatásba belehal.

 

A harmadik ötven év: 1958–2008

 

Ez a korszak már napjainkba vezet. Ebben nőttünk fel, ide nyúlnak a gyökereink, ez az időszak határozza meg leginkább azt, hogy kik vagyunk mi, ma élő, magyar iskolanővérek. Egy diktatúra árnyékában nevelkedtünk. Még a mai napig kísértenek bennünket a régi félelmek, beidegződések. Ugyanakkor az élet és a megújulás Istene vezet minket, hogy karizmánk, az egyház és hazánk megújulását szolgálja. Hálásan ünnepeljük a százötven évet, amely alatt Magyarországon szolgálhatott a rendünk, és felelősséggel tölt el bennünket, hogy az Úrnak ezután is terve van velünk.

1989-ig Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot leverték, a kommunista hatalom azonban egyre többet kénytelen engedni egy újabb forradalomtól való félelmében. A rendszerváltás ideje mégis lassan érkezik el, több mint harminc évet kell még várni rá, miközben újra meg újra felerősödik fenyegetésképpen az elnyomás ereje. Ez idő alatt az iskolanővérek és a három férfi rend gimnáziumai, kollégiumai a magyar katolikus ifjúságnevelés védőbástyáiként működnek. A rendekbe folyamatosan érkeznek fiatalok, elsősorban a tanítványok közül. És vállalják, hogy egy diktatúra árnyékában a lehető legtöbb alkalmat megteremtsék tanóráikon, az osztályprogramokon, iskolai lelkigyakorlatokon, szabadidős tevékenységekben arra, hogy a magyar lányokat és fiúkat elkötelezett keresztényekké, felelős értelmiségivé, saját hivatásukban kiteljesedett, érett felnőtté, szülővé neveljék. Az iskolanővérek magyarországi munkája ezekben a nehéz évtizedekben elképzelhetetlen lett volna nemzetközi kongregációnk összefogása, támogatása nélkül. Sokat köszönhetünk a tőlünk nyugatra élő nővértársainknak, római vezetésünknek.

1989–1990 és a kilencvenes évek eleje Kikiáltják a köztársaságot, kivonulnak a szovjet csapatok, a diktatúra áldozatait rehabilitálják, elhallgatott dokumentumok nyilvánosságra kerülnek, új pártok alakulnak, a szerzetesrendek újra működhetnek, Magyarországra érkezik II. János Pál Pápa. Az iskolanővérek is új lehetőségeket kapnak: épületeket igényelhetnek vissza, kárpótlásokban részesülnek. A debreceni és a budapesti intézményeket így bővíteni tudjuk, újra megnyitjuk a kaput a szeged-alsóvárosi iskolában és Makón. A szétszóratásból fokozatosan ismét kolostorba költözhetnek az immár idős korban lévő nővérek. A trianoni határok által elválasztott magyar nővértársakkal is megélénkülhet a kapcsolattartás: Erdélybe és a Bánátba egyre gyakrabban látogatnak át az anyaországi nővérek. Jugoszlávia a háború következtében feldarabolódik, a szerb területen élő bánáti magyar nővérek és a szlovén nővérek közé beékelődik Horvátország. Az együttműködés így megnehezül a két terület között. Közös megegyezésük értelmében a bánáti magyar nővérek 1993-ban átvételüket kérik a Jugoszláv Tartományból a Magyar Tartományba, így tartományunk két egykori magyar településsel bővül: Kikindával, ahol a nővérek hitoktatással, plébániai munkával foglalkoznak és Nagybecskerekkel, szerb nevén Zrenjaninnal, ahol pedig magyar lányok számára kollégium működik.

 

2000 A Magyar Tartomány is elindítja a nemzetközi kongregáció szintjén már elterjedt társult tagságot. Olyan férfiak és nők csatlakoznak hozzánk, akik iskolanővéri karizmánkat családjukban, egyházközségükben, munkahelyükön valósítják meg, és ahol tudják, segítik apostoli szolgálatunkat.

2002 A Román Tartomány szétszóratásban élő magyar és német ajkú nővérei is lehetőséget kapnak egy temesvári rendház alapítására. A tartomány újjászervezésében és vezetésében magyarországi és bajor nővérek egyaránt részt vesznek, végül az ott élő nővérek döntése szerint a Román Tartomány 2002-ben a Bajor Tartományhoz kapcsolódik.

2004 Románia területén, de a Magyar Tartomány missziójaként az erdélyi Szovátán megtelepedik Nagy M. Vera nővér és egy társult tag, Czakó Gabriella. Mindketten énektanárnők, és a Felső-Nyárádmentén mozgó énekes iskolát szerveznek. „Visszatanítják” a kiveszőben lévő népi kultúrát, a zenei anyanyelv megőrzésével segítik az immár több, mint nyolcvan éve határon túlra szakadt hűséges magyarokat identitásuk megőrzésében. Kodály Zoltán módszerével kórust szerveznek, énekes színdarabokat rendeznek, amelyekkel bejárják Erdélyt és az Anyaországot, ezáltal is ápolva a magyar-magyar kapcsolatokat.

2007-2008 A Magyar Tartomány jubileumi évét ünnepli, hálát ad a rend az 1858-as magyarországi megtelepedése óta eltelt százötven esztendőért. Jelmondatunk erre az évre: „A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol”. Illyés Gyulának ezek a szavai egészen egybecsengnek Terézia anyánk soraival, aki a nehézségek ellenére Istenbe kapaszkodó bizalomról így fogalmazott: „Istennek minden műve lassan és szenvedések árán jut előbbre, de azután annál biztosabban áll, és pompásabban virágzik.” (2277. levél)  Százötven éves történetünk is erről tanúskodik. Saját gyökereinket keresve, forrásokat találtunk, amelyek elődeinket is táplálták. Hálát adunk az ez idő alatt összefonódott jóért és rosszért egyaránt, és bocsánatot kérünk vétkeinkért, a sebekért, amelyeket okoztunk egymásnak, tanítványainknak, másoknak. Kérjük az Úr áldását szolgálatunkra, és mindazokra, akik hozzánk tartoznak. Nemzetközi Kongregációnk velünk együtt ünnepel: valamennyi nővértársunkkal közös a jubileumi év, hiszen rendünk születésének százhetvenötödik születésnapját is idén tartjuk.

Tovább...

2011 Július közepén hivatalosan felvettük a Boldogasszony Iskolanővérek nevet. Ez a név a mai ember számára egyszerűbben hangzik, és Szűz Mária megnevezését illetően a magyar hagyományokban mélyebben gyökerezik. Szinte valamennyi Mária-ünnep Boldogasszonynak nevezi Jézus édesanyját.

2013 Elindul Mátraalján a missziós munka. A markazi, Röptető nevet viselő közösségi ház számos különféle program helyszíneként szolgál: lelkigyakorlat, képzések, gyerektábor, szabadidős programok, szentírásolvasás. A szomszédos Halmajugrán és Vécsen végzett cigánypasztoráció, a felzárkóztató-fejlesztő pedagógiai program, a felnőtteknek szervezett varrótanfolyam, mind fontos része rendünk nevelői szolgálatának, amellyel igyekszünk a kor szükségleteire válaszolni.