A mai elmélkedésben Ivanics M. Andrea nővér Matthias Grünewald megrendítően szép remekművére, az Isenheimi szárnyas oltárra irányítja figyelmünket. És vezet át bennünket a nagypéntek és a nagyszombat sötétségéből a hamarosan felvirradó ünnep fényébe.
Matthias Grünewald (Mathis Gothardt)
Az Isenheimi főoltár részletei (1513-1515)
Grünewald szárnyas oltára eredetileg az isenheimi antonita kolostorhoz tartozó, leprásokat gondozó kórház templomában állt. Maga az oltár – oromzataival együtt – elérte a tizenhat méteres magasságot, szélessége pedig közel hat méter volt. A kórháztemplom hajóját megosztották. Azt a részét, amelyben a betegek ültek, rács, amolyan zárófal választotta el a többi hívő ülőhelyétől.
Grünewald az oltár szárnyképeit azok számára festette, akik maguk is megjárták a kín, a borzalmas szenvedés mély bugyrait. A járványkórház nyomorultjai voltak ők, akik a saját, sebekkel borított testüket láthatták Jézus Krisztus iszonyatosan meggyötört testében, akik úgy emelhették tekintetüket az életnagyságnál nagyobb feszületre, hogy érezték, csak Jézus Krisztus áldozata mentheti meg őket.
A megfeszített Krisztus teste elborzasztó és szívet tépő. Az alélt Szűzanyát támogató Szent János fájdalomtól sápadt arca, a térdelő, jajveszékelő Mária Magdolna gyásza felkavaró élmény az oltár előtt imádkozó ember számára. A megfeszített Jézustól jobbra az a Keresztelő Szent János áll, akit Krisztus kereszthalála előtt kivégeztek. Most mégis jelen van, mert amint a Megváltó megjelenését még annak születése előtt megjósolta, most úgy adja hírül Jézus halálának órájában a feltámadás örömét. Szent János szilárdan, megingathatatlanul áll, teljes bizonyossággal mutat a keresztre feszített Jézusra.
És ünnepnapokon megszületett a csoda a leprában szenvedők számára. Az oltár belső szárnyán megjelent előttük a sírból feltámadó, vakító fénybe öltözött Jézus Krisztus. Grünewald mélységesen vigasztaló üzenetet festett a templomrács mögött kuporgó, kétségbeesett, a lassú halál gyötrelmeit viselő betegek számára: a feltámadás napján a nyomorúságos testből sugárzó örömmel támad fel a lélek.
Kaphatunk-e vigasztalóbb üzenetet az idei nagyböjtben? Jézus Krisztus a szenvedő emberrel együtt és érte éli át a kínokat. Nem maradunk magunkra. Velünk volt, van és lesz az Úr!
Wolf Lücking felvételeinek és Wilhelm Fraenger képelemzésének felhasználásával.