„Számomra Krisztus szenvedéstörténetének egyik legmegrázóbb pillanata az, amikor Jézus anyjával, Máriával találkozik. A Szűzanya jelen van, amikor fiát keresztre feszítik. Ennek a fájdalomnak talán nincsenek szavai, mégis léteznek olyan imádságok amelyek már sok száz évvel ezelőtt próbálták megfogalmazni, mi járhatta át Mária szívét azokban a napokban, azokban az órákban.
A Stabat Mater imánk Jacopone da Todi szerzeménye amely a leghíresebb a Mária-siralmak között. Ebben az imában a Szűzanya fájdalmát érezzük át, és őt kérjük, segítsen nekünk is vele együtt hordozni ezt a nagy kínt.
Az imádságot nagyon sok zeneszerző is megzenésítette. Mivel számomra a zene a szavaknál is kifejezőbb, nagyböjtben a zene segít ráhangolódni erre az időszakra.
Leginkább G.B.Pergolesi, Antonio Vivaldi és Arvo Pärt zeneszerzők szerzeménye áll hozzám közelebb. Mindhárom másképp és mégis nagyon mélyen próbálja megközelíteni ezt a kimondhatatlan fájdalmat.
Sík Sándor fordításában így hangzanak a Stabat Mater első sorai:
Áll a fájdalomnak anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát.
Az idei nagyböjtben talán ezekben a hangokban is meghalljuk saját hangunkat. Az egymásra és az önmagunkra figyelés segít a Szűzanyára figyelni. A Szűzanya pedig már ott van a kereszt tövében. Ő segíthet nekünk Jézus Krisztusra tekinteni.”