Számunkra a nevelés a leginkább boldogító tevékenység, de ezt magunkon kell kezdenünk, hiszen mindazzal nevelünk, amik vagyunk, és amit teszünk. Jelenlétünk a fiatalok között arra kötelez bennünket, hogy egész személyiségükre figyeljünk, és teljes kibontakozásukat szolgáljuk. Úgy tekintünk tanítványainkra, mint Isten teremtményeire és képmásaira. Ha jól segítjük őket, képessé válnak arra, hogy megtalálva élethivatásukat latba vessék adottságaikat a Föld emberhez méltó alakításában.
Szerzetesi életünk forrása az Istennel való kapcsolatunk. Személyes és közös imádságainkban vele találkozunk, ez tartja fenn és mélyíti el neki szentelt személyes és közösségi életünket.
Életre szóló közösséghez tartozni hatalmas ajándék, ugyanakkor mindennapi feladat. Megosztjuk egymással adottságainkat, talentumainkat, de gyengeségeinket is. Így járulunk hozzá létünkkel a közösség életéhez.
Egymásra utaltságunk, imádságunk, párbeszédünk és szolgálatunk olyan közösséggé alakít bennünket, melynek egy a szíve-lelke. Amikor helyi közösségeinkben, tartományunkban és egész iskolanővér-kongregációnkban az egységünkért fáradozunk, reményt adó jellé válunk a megosztottságtól szenvedő világban.
Akit Isten hív, azt utána küldi is. Isten arra hív, hogy vegyünk részt küldetésében: legyünk tanúja, eszköze annak a szeretetnek, amit megtapasztalhatunk Tőle.
Az Atya azért küldte Jézust az emberek közé, hogy kinyilatkoztassa szeretetét a világnak. Ugyanígy Jézus azért küld bennünket, hogy ott, ahol vagyunk, létünkkel Krisztust tegyük láthatóvá a továbbajándékozott szeretet, hit és remény által. Mi a világban tapasztalható sokféle szükségletre, ínségre úgy válaszolunk, hogy különféle apostoli munkákat végzünk, melyek által az ember teljes képzését szolgáljuk.
Isten hívását meghalljuk, ha figyelemmel élünk. Hiszen az Úr az ő hívását igéjében, az emberekben, az élet, az egyház és a világ helyzeteiben és szívünk rezdüléseiben adja tudtunkra.
Létezik nagyobbnak mondható hívás, mely talán azért tűnik nagyobbnak, mert esetleg egy már kialakult életformából hív ki, egy addig ismeretlen útra hív. Ilyen például az a meghívás, amikor valaki a szívében ébredt isteni hívó szót felismerve, elhagyja addigi biztonságát, kialakított életvitelét és útra kel, követve egy belül megszólaló, vagy épp külső körülményekből kihallatszó hangot.
Mi, a Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartománya a 2020-as évet a hivatásnak szenteljük. Ebben az esztendőben azért imádkozunk és teszünk, hogy minél több ember felfedezhesse élethivatását, és így kiteljesedjék az élete.
Magazinunk legújabb számában hírt adunk rendtartományunk legújabb eseményeiről. Adventi gondolatait osztja meg velünk Magyaros M. Veronika nővér és Németh István atya. Caritas nővérrel beszélgetünk életútjáról, a mindenben megtapasztalt isteni gondviselésről. Határainkon túl is kalandozunk: Fidelis nővér mesél arról, hogyan készülnek a karácsonyra a gyerekekkel Peruban, a novemberben nálunk vizitáló Julianne Lattner nővér pedig Dél-Szudáni élményeiről számol be, ahol hamarosan új iskolanővér-misszió létesül.
Megjelent a Bizalom és Bátorság legfrissebb száma! Fogadják szeretettel!