Számunkra a nevelés a leginkább boldogító tevékenység, de ezt magunkon kell kezdenünk, hiszen mindazzal nevelünk, amik vagyunk, és amit teszünk. Jelenlétünk a fiatalok között arra kötelez bennünket, hogy egész személyiségükre figyeljünk, és teljes kibontakozásukat szolgáljuk. Úgy tekintünk tanítványainkra, mint Isten teremtményeire és képmásaira. Ha jól segítjük őket, képessé válnak arra, hogy megtalálva élethivatásukat latba vessék adottságaikat a Föld emberhez méltó alakításában.