Hívás

Isten hívását meghalljuk, ha figyelemmel élünk. Hiszen az Úr az ő hívását igéjében, az emberekben, az élet, az egyház és a világ helyzeteiben és szívünk rezdüléseiben adja tudtunkra.

Létezik nagyobbnak mondható hívás, mely talán azért tűnik nagyobbnak, mert esetleg egy már kialakult életformából hív ki, egy addig ismeretlen útra hív. Ilyen például az a meghívás, amikor valaki a szívében ébredt isteni hívó szót felismerve, elhagyja addigi biztonságát, kialakított életvitelét és útra kel, követve egy belül megszólaló, vagy épp külső körülményekből kihallatszó hangot.

Mindennek vannak előzményei és vannak következményei, hiszen életünk minden pillanata hívás, a meghívás lehetősége. A Szentírás olvasása, egy csendben eltöltött perc, egy találkozás, egy párbeszéd, egy váratlan helyzet, egy nem várt kérdés képes arra, hogy kihívjon eddigi látásmódunkból, otthonos tevékenységünkből, napi rutinunkból, megszokott válaszainkból, és olyan helyre vezet, ahol az ismeretlenben újra fel kell fedeznünk az ő jelenlétét, működését. Ahol arra vagyunk hívva és küldve, hogy tanúi legyünk az ő szeretetének. És időnként olyan környezetben találjuk magunkat, ahol esetleg erre nincsenek is szavaink.