Geröly M. Sára nővér örökfogadalmi lapjáról


Geröly M. Sára nővér rövid interjúban beszél az örökfogadalmi emléklap szimbólumairól, ami ezen a linken tekinthető meg.
Fogadják szeretettel!
Geröly M. Sára nővér rövid interjúban beszél az örökfogadalmi emléklap szimbólumairól, ami ezen a linken tekinthető meg.
Fogadják szeretettel!
Emlékszem, nagyon megtetszett az a megfogalmazás, amit Ferenc pápa nem sokkal megválasztása után az Egyház hivatásáról mondott. Szerinte az Egyház feladata manapság: „healing wounds and warming hearts” – a sebek gyógyítása és a szívek átmelegítése.
Makóra 2002-ben költöztem, és azóta is itt van az otthonom. A Szignum iskolánk falán látható Klebersberg Kunó emléktáblája, amelyen ez olvasható: „Eszmények nélkül nem lehet élni, illúziókban nem szabad élni.” Ez a mondat illik is hivatástörténetem bemutatásához. Sokszor kérdezték tőlem, hogy miért lettem apáca. Tizenkilenc éves koromban átéltem egy nagyon erős meghívásélményt. Ez óriási érzelmi intenzitással, örömmel töltött el egy nagyon rövid időre, egy-két hétre. Ez a meghívás arra indított, hogy képezzem magam tanárnak és szerzetesnek.
H mint hívás – a kezdetek, a gyökerek. Ha „meghalljuk” Isten hangját, onnantól élő és mindenütt felfedezhető lesz, még akkor is, ha az évek koptatják, vagy időnként szürkül a mi figyelmünk kalandozásával. Kincs és ajándék. Az idő érleli. Titok, mégis megtapasztalható. Nem érdemes halogatni a választ, ha Ő hív.
Iskolanővéri identitásomat és a karizmánk működését különösen a katonai junta idején éltem meg, amikor 1973. szeptember 11-én a hadsereg átvette országunkban a hatalmat, és mi, iskolanővérek ebben a zűrzavaros időben a rendházunkba befogadtuk a menekülőket.
Az iskolanővéreket 1988-ban, a középiskola első osztályának tanulójaként ismertem meg. Akkoriban még nem tudtam, mi az a karizma. Egy dolog azonban feltűnt az iskolanővéreknél, akik akkoriban az Ojolla-közösségben éltek, és ez az élmény emlékezetes maradt számomra: úgy tisztelték és szerették a körülöttük élő embereket, hogy mindenki értékesnek és szeretettnek érezhette magát.
Az Istent 1961-ben kezdtem el keresni az iskolanővérek által újonnan létesített kyotói Notre Dame Főiskolában, Japánban. A hallgatók és a tantestület körében kevés volt a keresztény, mivel Japán lakosságának csak 0,35 százaléka krisztushívő.
Éppen úton voltam a minnesotai St. Paul város legnagyobb szociális lakónegyede felé, hogy részt vegyek egy közel ötszáz főt számláló lakógyűlésen. Amikor áthaladtam a parkon, arra gondoltam: „Ez a karizma: valóban a köztünk élő Lélek adománya, amely feleletet ad ennek az interkulturális közösségnek a szükségleteire!” Az összejövetel résztvevői nemrég érkezett menekültek voltak Kambodzsából, Laoszból és Vietnámból, valamint mexikóiak, afroamerikaiak, és európai gyökerű amerikaiak is akadtak köztük, aki szociális segélyből éltek.
Mi, a Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartománya a 2020-as évet a hivatásnak szenteljük. Ebben az esztendőben azért imádkozunk és teszünk, hogy minél több ember felfedezhesse élethivatását, és így kiteljesedjék az élete.