Találatok

Szeretettel emlékezünk M. Krisztina nővérünkre

A családtagoktól, nővérektől, tanítványoktól és barátoktól érkezett idézetekből és emlékképekből született M. Hedvig nővér megemlékezése és M. Judit nővér kisfilmje. 

M. Hedvig nővér megemlékezése:

Vargacz Márta, Mária Krisztina nővér

Kedves nővérek, atyák, családtagok, rokonok, tanítványok, barátok, és minden jelenlévő, aki Krisztina nővér tisztelője és eljött, hogy együtt emlékezzünk Rá, és búcsúzzunk Tőle!

"Gyengéd gesztus" kisfilm

Tornay Krisztina M. Petra, Boldogasszony iskolanővér osztja meg gondolatait a festészetén keresztül Isten jelenlétéről is... 

Készítette: Mészáros Anett és Bartos Bence 2024-ben

"Hedvig nővér 24 évig szolgált Makón " interjú

 

Gottfried M. Hedvig nővérünk a makói közösség egyik oszlopos tagja volt 24 éven keresztül. 2021 augusztusában vett búcsút a Maros-menti településtől. A SZIGNUM iskolából jól ismert tanítónk az utazás előtt még időt szorított egy interjúra a Makó TV-vel,  mely során többek között felelevenítették a városhoz kötődő emlékezetes pillanatait.

Fogadjátok szeretettel!

 

A hivatás: "a sebek gyógyítása és a szívek átmelegítése"

Emlékszem, nagyon megtetszett az a megfogalmazás, amit Ferenc pápa nem sokkal megválasztása után az Egyház hivatásáról mondott. Szerinte az Egyház feladata manapság: „healing wounds and warming hearts” – a sebek gyógyítása és a szívek átmelegítése.

A lét elfogad és szolgálatába vesz – Baráti M. Kinga nővér írása

Makóra 2002-ben költöztem, és azóta is itt van az otthonom. A Szignum iskolánk falán látható Klebersberg Kunó emléktáblája, amelyen ez olvasható: „Eszmények nélkül nem lehet élni, illúziókban nem szabad élni.” Ez a mondat illik is hivatástörténetem bemutatásához. Sokszor kérdezték tőlem, hogy miért lettem apáca. Tizenkilenc éves koromban átéltem egy nagyon erős meghívásélményt. Ez óriási érzelmi intenzitással, örömmel töltött el egy nagyon rövid időre, egy-két hétre. Ez a meghívás arra indított, hogy képezzem magam tanárnak és szerzetesnek.

Hét betű – Csilla nővér vallomása

H mint hívás – a kezdetek, a gyökerek. Ha „meghalljuk” Isten hangját, onnantól élő és mindenütt felfedezhető lesz, még akkor is, ha az évek koptatják, vagy időnként szürkül a mi figyelmünk kalandozásával. Kincs és ajándék. Az idő érleli. Titok, mégis megtapasztalható. Nem érdemes halogatni a választ, ha Ő hív.

Szállást adni másoknak – Bernadita Ballasty írása Chiléből

Iskolanővéri identitásomat és a karizmánk működését különösen a katonai junta idején éltem meg, amikor 1973. szeptember 11-én a hadsereg átvette országunkban a hatalmat, és mi, iskolanővérek ebben a zűrzavaros időben a rendházunkba befogadtuk a menekülőket.

Szeretettnek lenni – Az iskolanővéri karizma Kenyában

Az iskolanővéreket 1988-ban, a középiskola első osztályának tanulójaként ismertem meg. Akkoriban még nem tudtam, mi az a karizma. Egy dolog azonban feltűnt az iskolanővéreknél, akik akkoriban az Ojolla-közösségben éltek, és ez az élmény emlékezetes maradt számomra: úgy tisztelték és szerették a körülöttük élő embereket, hogy mindenki értékesnek és szeretettnek érezhette magát.

A gyökerektől a virágzásig – Vallomás Japánból

Az Istent 1961-ben kezdtem el keresni az iskolanővérek által újonnan létesített kyotói Notre Dame Főiskolában, Japánban. A hallgatók és a tantestület körében kevés volt a keresztény, mivel Japán lakosságának csak 0,35 százaléka krisztushívő.

„Ez a karizma” – Interkulturális tapasztalatok az USA-ból

Éppen úton voltam a minnesotai St. Paul város legnagyobb szociális lakónegyede felé, hogy részt vegyek egy közel ötszáz főt számláló lakógyűlésen. Amikor áthaladtam a parkon, arra gondoltam: „Ez a karizma: valóban a köztünk élő Lélek adománya, amely feleletet ad ennek az interkulturális közösségnek a szükségleteire!” Az összejövetel résztvevői nemrég érkezett menekültek voltak Kambodzsából, Laoszból és Vietnámból, valamint mexikóiak, afroamerikaiak, és európai gyökerű amerikaiak is akadtak köztük, aki szociális segélyből éltek.

Ima a hivatás évében

Mi, a Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartománya a 2020-as évet a hivatásnak szenteljük. Ebben az esztendőben azért imádkozunk és teszünk, hogy minél több ember felfedezhesse élethivatását, és így kiteljesedjék az élete.