Dokumentum- és médiatár

Géczy M. Erzsébet nővért sokan ismerik és szeretik. Szenvedélyes és remek latintanár, diákjai a mai napig versenyeket nyernek. Történelmi pillanatban, a rendszerváltást követő években lett a Svetits igazgatója. Az alábbi interjúban családról, hivatásról, nagy feladatokról, a latin nyelv szépségéről, az időskor helyes megélésről és a lelki békéről is beszélgettünk.

Rendalapítónk egyéniségéről, lelkiségéről, értékrendjéről gazdag írásos örökség tanúskodik: élete során több mint ötezer levelet írt. Hogyan lehet segítségedre az írásaiban kirajzolódó, magával ragadó személyiségének példája saját lelki életed elmélyítésében?

Kelemen Mária Agnéta nővér 1941. február 17-én született a család első gyermekeként Dunaföldváron. A keresztségben a Mária nevet kapta. Szülei gazdálkodók voltak, kezdetben a külvárosban tanyán élt a család. Háborús években teltek kisgyermek évei. Édesapja harcolt az orosz fronton, majd, amikor onnan hazatért, újra besorozták 1944-ben. Már a bevagonírozás zajlott, amikor táviratban értesült, hogy megszületett harmadik kislánya. Így leszerelhetett.

Hoszták M. Bernáta és Ormos M. Flóra nővérek emlékére

Vajon hány éves korunkban érzünk rá, hogy milyen komoly lehetőséget kapunk a „szabad akarat” isteni ajándékával? Vajon felmérjük-e, hogy ez egy életre szóló program?

A Patrona Hungariae Gimnázium, az ELTE Trefort Ágos­ton Gyakorló Gimnázium és a Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem kórusainak karnagya, utóbbinak alapítója is. Mindhárom intézményben diákok nemzedékeiben hagyott nyomot magával ragadó személyisége, szigorú igényessége, és ahogy játékosan tanított meg nagyon is komoly dolgokat zenéről, életről. Karácsonyi számunkba értékekről, választásról küldött írást olvasóinknak, ennek kapcsán beszélgettünk.

Cservenka Judit, aki hajdan patronás diák volt, ötven évig dolgozott a Magyar Rádióban. Legtöbb műsorában a határainkon túl élő magyarok sorsát, életpályáját mutatta be. A vele készült interjú révén nemcsak egy rádiós életpályát, hanem a XX. század izgalmas és tanulságos eseményeit, nem mindennapi alakjait is megismerhetjük.

Emlékszem, nagyon megtetszett az a megfogalmazás, amit Ferenc pápa nem sokkal megválasztása után az Egyház hivatásáról mondott. Szerinte az Egyház feladata manapság: „healing wounds and warming hearts” – a sebek gyógyítása és a szívek átmelegítése.

Makóra 2002-ben költöztem, és azóta is itt van az otthonom. A Szignum iskolánk falán látható Klebersberg Kunó emléktáblája, amelyen ez olvasható: „Eszmények nélkül nem lehet élni, illúziókban nem szabad élni.” Ez a mondat illik is hivatástörténetem bemutatásához. Sokszor kérdezték tőlem, hogy miért lettem apáca. Tizenkilenc éves koromban átéltem egy nagyon erős meghívásélményt. Ez óriási érzelmi intenzitással, örömmel töltött el egy nagyon rövid időre, egy-két hétre. Ez a meghívás arra indított, hogy képezzem magam tanárnak és szerzetesnek.

H mint hívás – a kezdetek, a gyökerek. Ha „meghalljuk” Isten hangját, onnantól élő és mindenütt felfedezhető lesz, még akkor is, ha az évek koptatják, vagy időnként szürkül a mi figyelmünk kalandozásával. Kincs és ajándék. Az idő érleli. Titok, mégis megtapasztalható. Nem érdemes halogatni a választ, ha Ő hív.