A debreceni svetitses diákjaink is elbúcsúztak az alma matertől. Az érettségizők nevében Fekete Dorottya írt kedves sorokat az iskolában megélt élményeiről.
A ,,báránykától” az érettségiig
Nem ,,születtem” svetitsesnek, de azzá váltam, és büszke vagyok rá. Harmadik osztályos koromban kezdtem a svetitses pályafutásomat, amelyet most végzősként a ballagással fejeztem be. Ha az elmúlt évekre gondolok, és egy szóban kellene megfogalmaznom az érzéseimet, a hála szó lenne a legmegfelelőbb rá.
Boldog és felhőtlen általános iskolás tanéveim alatt minden hónapban izgatottan vártam, hogy megkapom-e a jó tanulóknak járó ,,báránykát”. Ez alatt az idő alatt megalapoztam matematikai, magyar és angol nyelvi tudásomat, és megtanultam eleven osztálytársaimmal együtt, hogy hogyan kell csendben közlekedni a folyosón. Az általános iskolai lelki napok erősítették ébredező hitünket és formálták osztályközösségünket. Számomra természetes volt, hogy tanulmányaimat a Svetits gimnáziumában folytatom.
Mit és kit hoztak ezek a várva várt évek? Mindig mosolygós, a diákokat bátorító nővéreket, elkötelezett és példamutató tanárokat, hitéletünket segítő, humorérzékkel is megáldott osztályfőnököt, egy igazi közösséggé formálódott osztályt, ahol olyan barátokra leltünk, akik az iskola falain kívül is mellettünk állnak, akikre jóban és rosszban egyaránt számíthatunk. Olyan szerteágazó tudást kaptunk, amelynek köszönhetően gondolkodó, kérdéseket feltevő és válaszokat kereső emberekké válhattunk. Megtanultunk önállóan dolgozni, így a digitális oktatásra való átállás sem jelentett különösebb nehézséget.
Számtalan lehetőséget adott nekünk a gimnázium, nemcsak tudásunk kamatoztatására, hanem egymás és a világ megismerésére egyaránt. A minden évben megrendezett Terézia anya-nap, különösképpen a nagy népszerűségnek örvendő habos kakaózás, a Svetits-nap, de a bálok és a farsangok is lehetőséget biztosítottak arra, hogy egy nagy, összetartozó közösséggé kovácsolódjunk.
Együtt fedezhettük fel a körülöttünk lévő világot. Európa számos pontjára eljutottunk, és így tájékozott emberekké váltunk. Megtapasztalhattuk, mit jelent magyarnak lenni, hogy a nemzet az országhatárokon is túlnyúlik.
Mindez hozzájárult ahhoz, hogy felelősségteljes, önállóan gondolkodó, biztos értékrenddel rendelkező emberként hagyjuk itt az iskolát. Hitünk, amire nagy gonddal figyeltek, elkísér minket további útjainkon.
Azzal, hogy most befejeztem a gimnáziumi tanulmányaimat, a svetitses mivoltom nem szűnt meg. Ha majd megkérdezik tőlem, melyik gimnáziumba jártam, büszkén fogom válaszolni: a Svetitsbe.
Fekete Dorottya
Képgaléria a nyolcadikosok ballagásáról
Képgaléria a tizenkettedikesek ballagásáról