Hálaadó szentmisével, majd közös vacsorával zárult a nagybecskereki Szathmáry Karolina Kollégium végzős növendékeinek ballagási ünnepsége a tanév végén. A búcsúzók nevében Dobó Laura tekint vissza a kollégiumi évekre. Írását szeretettel adjuk közre.
Mit jelentett számomra kollégistának lenni?
A kollégiumi közösség az, ahol biztonságban érzed magad és sohasem vagy egyedül. Igaz, még akkor sem, ha minden vágyad egy kis magányos elvonulás lenne. De a jó az, hogy itt tényleg mindig van, aki meghallgatja a bánatodat, akinek a vállán sírhatsz, akivel megoszthatod az örömödet és te is ott vagy, ha valakinek szüksége van rád.
Amikor beköltöztem a Szathmáry Karolina Kollégiumba, elképzelni sem tudtam, hogy milyen lesz az elkövetkező négy év. Féltem, de nem akartam kimutatni. Emlékszem az első estére. Összegyűltünk a nagyteremben. Julianna nővér is kedvesen köszöntött bennünket, és elmondta, hogy mi vár ránk. Minden elsős be kellett mutatkozzon. Körbenéztem, kedves arcokat láttam, majd arra gondoltam, vajon milyen lesz jövőre, amikor új elsősök jönnek, és nem én leszek a legfiatalabb.
Akkor még nem tudtam, hogy a kollégiumba való beköltözésem volt az egyik legjobb döntésem. Sohasem fogom elfelejteni az elsősök beavatását, amelyen minden évben az idősebbek jól szórakoztak, míg az újoncok különböző próbákat álltak ki. Mindig emlékezni fogok a kerti partikra, amelyekkel lezártuk a tanévet. Pizzáztunk, fagyiztunk, a munkások különböző előadásokkal leptek meg minket. Jól éreztük magunkat.
Hálával emlékszem vissza azokra a délutánokra is, amelyeken Feri a karbantartó viccekkel próbált felvidítani, ha valami miatt letörten értem haza az iskolából. Nem cserélném el semmire sem azokat a beszélgetéseket sem, amiket akkor folytattunk, amikor vártuk a sorunkat a fürdőben.
Nem voltunk tökéletes közösség, ha kellett vitatkoztunk, veszekedtünk, de ezek az összezörrenések csak ideig-óráig tartottak. Köszönöm, hogy az itt dolgozó felnőttek mindig jót akartak és segíteni próbáltak nekünk. Akkor is, amikor ezt mi nem így értékeltük. Visszanézve látom, hogy megérte minden esti ima, szentírásóra, kirándulás, színház, megemlékezés, a sok közös program. A kollégiumban türelmet tanultam és alkalmazkodást. Megtanultam pontosan érkezni és tisztelni mások idejét.
Itt valódi arcunkat mutattuk: kócosak, őszinték, smink és mesterkéltség nélküliek voltunk. Aki e falak között megkedvelt bennünket, az tényleg minket szeretett meg, és nem azt, amit talán a falakon kívül mutatni szerettünk volna magunkról. Ez a hely négy évig volt az otthonom. Mindig szívesen fogok visszagondolni az itt töltött időre, a kollégium szeretetteljes légkörére. Életre szóló élményekkel és igaz barátságokkal lettem gazdagabb.
Dobó Laura
Fotók: A Szathmáry Karolina Kollégium Facebook-oldala
