Ezúttal Rubovszky Rita, a Patrona Hungariae Iskolaközpont igazgatója osztotta meg tapasztalatait a digitális tanításról a Magyar Kurír munkatársával.
„Mentorként álljon a tanár a gyerek mellé, mutassa meg a gyerek számára elérhető forrásokat, és azt adja feladatul, hogy azokból szerezzen használható tudást. Ha abban a logikában kérünk számon online térben, hogy a gyerek ne használjon semmilyen segédeszközt, nem fog működni. Abból induljunk ki, hogy minden eszközt használjon, és azt nézzük meg, hogyan tud abból produktumot létrehozni. Ezt a nézőpontváltást kell hogy hozza az online oktatás. Ha ezt meg tudja tenni a tanár, a szeptemberi évkezdésre felfrissíti módszertanát. Ha ezt nem teszi, egyre demotiváltabb lesz a gyerek, ahogy haladunk az időben.
– Nem kedvez az sem, hogy körülöttünk nem csökken a bizonytalan kérdések sokasága. Vonunk-e le tanulságokat, tanulunk-e a helyzetből?
– Tanárként és szülőként is látom a jelen helyzet összetettségét. Kezdem érzékelni az online kommunikáció visszásságait. Ezen a csatornán az üzeneteink verbális tartalma válik abszolút hangsúlyossá, és elveszik a metakommunikáció összes többi lehetősége. Nem oldhatunk fel egy beszólást mosollyal, nevetéssel. Egy-egy negatív megjegyzés ott marad a gyerekben, sem egymás között, sem a gyerek-tanár kapcsolatban nem tud bekövetkezni feloldás. A Messengeren nincs arc a közlés mögött, számtalanszor tapasztalható, mennyire eldurvul a gyerekek szóhasználata. A másik veszély, hogy chatszobákban felejtkeznek. De ha elvesszük tőlük a lehetőséget – erre is van bizonyos iskolákban példa –, megfosztjuk őket az egyetlen találkozási felülettől.
Egyelőre nincsenek válaszaim, csak kérdéseim. Arra biztatok mindenkit, beszélgessen, figyeljen, és együtt keressenek válaszokat.”