E fenti kép idén nyáron készült közösségünk püspökszentlászlói lelkigyakorlatán
Tíz esztendeje annak, hogy 2011 nyarán eredeti nevünket – Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek – Boldogasszony Iskolanővérekre változtattuk. E név a mai ember számára egyszerűbben hangzik, és Szűz Mária megnevezését illetően a magyar hagyományokban mélyebben gyökerezik. Szinte valamennyi Mária-ünnep is Boldogasszonynak hívja Isten édesanyját. Nemzetközi kongregációként továbbra is maradt School Sisters of Notre Dame (SSND) illetve Arme Schulschwestern von Unserer Lieben Frau a nevünk.
Döntésünkkel egyidőben egy művészettörténeti és egyházi szempontból is fontos felfedezésnek lehettünk a tanúi. Ekkor vált nyilvánossá, hogy a Budapest Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom szentélyében egy évvel korábban páratlan értékű és szépségű Trónoló Madonna-freskóra bukkantak.
A freskó megtalálása, ha nem is volt teljesen véletlen, de mindenképpen váratlan eseménynek számított. Ugyanis 2010 húsvétjára készülve a templom szentélyében tisztasági festésre készültek, amit régészeti kutatások előztek meg. Az előkészítő munkálatok során a főoltár mögött újkori téglával elfalazott fülkére és korábbi festésnyomokra bukkantak. Derdák Éva festő-restaurátor művész kapott megbízást a fülke falazatának kutatására és a falfestés feltárására. Munkájának eredményeként két magas színvonalú ábrázolás tűnt elő: egy szent püspök alakja és a már említett Madonna a térdén álló Kisjézussal. A freskókat minden bizonnyal a királyi udvar művészei készítették, és meglepően épen maradtak meg nemcsak a kontúrok, hanem a színek is.
Az azóta Trónoló Madonnaként ismertté vált freskó megkapó szépségű nemcsak az arany háttér, a díszes öltözetű, liliomos koronával ékesített Mária-alak miatt, hanem a képen ábrázolt meghitt és szeretetteli anya-fiú kapcsolat miatt is. Itáliában ilyen képek a trecento idején, azaz az 1300-as években készültek. Ezért a kép keletkezését a XIV. század derekára datálják. A festmény oltárkép is volt egyben.
Amikor ez a felfedezés 2011-ben hírként bejárta a világi és az egyházi sajtót, s a freskónak mindenki a csodájára járt, akkor határoztuk el, hogy ezt a Madonna és Kisjézus-ábrázolást választjuk megváltozott nevünk mellé a készülő új pecsétünkre. Ennek oka az is, hogy a képen szereplő Szűzanya tanító anyaként van jelen. A térdén álló gyermek Jézus pedig nem csecsemő, hanem már nyiladozó értelmű fiúcska. Úgy éreztük, hogy Máriát követő és tanítással foglalkozó rendünknek szép szimbóluma lesz ez a kép.
Az elmúlt tíz esztendőben megszoktuk és megszerettük új nevünket és pecsétünket. Azt tapasztaltuk, hogy mások is elfogadták. Még hajdani tanítványaink közül is sokan, akik a régi nevünkhöz sok évtizeden át kötődtek, örömmel üdvözölték. Mária boldogsága jut róla eszünkbe, ez pedig visszahat ránk, akik az Ő nevét viseljük.