A táncvizsga minden patronás lány életében kiemelkedő esemény. Bár sokat hallunk és beszélünk róla már a gimnázium első éveiben is, mégis meglepődünk, amikor értesítenek, hogy kezdődnek a táncpróbák, és ezzel óhatatlanul elindulunk az úton, aminek a végén az eltéveszthetetlen cél a vizsga.
Ahogy fénysebességgel repültek a hetek és hónapok, egyre fokozódott az izgalmunk. Be kell vallanunk, néha engedtük, hogy felébredjenek bennünk a negatív gondolatok, de végül sikerült legyőzni ezeket, és az osztály összefogva, pozitivitással és vidámsággal megküzdött a feladattal, ami néha teljesíthetetlennek tűnt.
Úgy gondolom, a táncvizsga sokkal többről szól annál, mint hogy elsajátítjuk a társastánc alapjait. Ez olyan közösségformáló esemény, amely a saját és a testvérosztállyal való kapcsolatunkat is erősítette és jobbá formálta.
A táncvizsgán részt vesznek a két iskola vezetői, tanárai, szüleink, diáktársaink és meghívott vendégeink. A program köszöntőkkel, ajándékozással kezdődik, majd az est fénypontjával, a táncbemutatóval folytatódik. Idén is több tánc alaplépéseit sajátítottuk el: angolkeringő, cha-cha, mambo, rocky, charleston, mindezt Pásztor Zsófia tánctanárnő segítségével, aki még akkor is türelmes volt, amikor figyelmünk éppen másra irányult, ezért sokadjára is el kellett ismételni a lépéseket. Ezután következett a felejthetetlen és megható bécsi keringő a szülőkkel. A beszélgetős büfészünet után következett a lányok és fiúk éneklése. Mindenki örült a produkcióknak, mi is, hogy ilyen jól sikerült. Majd egy remek szabadtánc következett, vidám és felszabadult hangulatban. Az estet a Gyertyafény-keringő zárta.
A jövő vizsgázóihoz szólva: tudom, hogy könnyű panaszkodni és negatívan hozzáállni. Tudom, hogy olykor elfog az aggodalom, hogy nem fog úgy sikerülni, ahogy megálmodtátok, de higgyétek el: varázslatos este lesz a kis hibákkal együtt is, sőt, talán azoktól lesz igazán csodálatos.
Az osztályom gondolatainak is hangot adva elmondhatom, mennyire hálásak vagyunk, amiért részesei lehettünk ennek a hagyománynak. Bár nem gondoltuk volna, de olykor még sajnáljuk is, hogy vége.
Czire Hanga Debora
(Patrona 10. A)