Az itt következő írás a Paschalis nővér életéért hálát adó szentmisén hangzott el:
Paschalis nővértől búcsúzunk...
Emlékezünk aranyos, mosolygós gondoskodó lényére, apró termetére.
Szívesen járt el a diákszövetségi találkozókra, ilyenkor felolvasott nekünk tanulságos, szeretetet hirdető történeteket, neves egyházi ünnepek alkalmával megemlékezéseket, szép imákat, így nyújtva nekünk lelki táplálékot, erősítve minket a hitben és összetartozásban. Még akkor is jött, amikor már közel volt a századik születésnapjához. A közelmúltban bekövetkezett balesete vetett véget látogatásainak.
Kiváló tanár volt, akik tanítványai voltunk, tudjuk, hogy rendkívül érdekes előadásokban ismertette meg velünk a magyar és a világirodalom gyöngyszemeit, és a magyar nyelv sokszor nem könnyű szabályait. A 45 perc alatt, amig tartott az óra, mindenre volt ideje. Arra is, hogy egyénenként foglalkozzon a diákokkal, például helyesírási gyakorlatokkal, akinek erre volt szüksége. A számonkérésben bizony szigorú volt, de az új tananyag előadására is mindig volt bőven idő.
Egy-egy írói, költői életpálya, műelemzés ismertetése nála tele volt mély érzelmekkel, élettapasztalattal, bölcsességgel, hittel, reménnyel. Ezeken keresztül is nevelt, tanított. Szájtátva hallgattuk.
Kedves, mosolygós, jóságos Paschalis nénink minden diákjára emlékezett. Csodálatos memóriával, friss szellemmel, tevékeny lélekkel áldotta meg őt a Teremtő, mondhatni, hogy élete végéig, mindannyiunk nagy-nagy szerencséjére és épülésére. Élmény volt a társaságában lenni.
Fájó szívvel búcsúzunk tőle, és meleg szívvel emlékezünk rá. Biztosak lehetünk abban, hogy a mennyekből is követi sorsunkat, és imáival segíti földi botladozásainkat.
Nyugodjék békében, legyen örökre boldog a Jóisten ölelő szeretetében!
