Szathmáry Karolina Kollégium

Nagybecskerek a bánáti magyarság kulturális központja és az egyházmegye püspöki székhelye. Itt működött 1920-ig a nagy múltú Piarista Gimnázium, ahonnan a magyarországi cserkészet indult.

Az iskolanővérek 1880-ban érkeztek a városba, és 1945-ig működtettek itt elemi iskolát, polgári iskolát, kereskedelmi iskolát és kollégiumot. A II. világháború után az iskolákat államosították, a nővérek a kommunizmus idején csak plébániai munkát végezhettek.

A kilencvenes évek elejére a magyar nyelvű középiskolai oktatás annyira elsorvadt, hogy már csak a gimnáziumban működött magyar tagozat. Nagybecskerektől délebbre pedig egyetlen középiskolában sem indult magyar nyelvű osztály. Ebben a helyzetben, 1996-ban az iskolanővérek a Délvidéken egyedülálló kezdeményezéssel bentlakásra fogadtak néhány szegény családból származó vidéki magyar leányt.

A következő években anyaországi és más támogatók segítségével kibővítették rendházukat, kialakítva egy 41 fős kollégiumot. Ennek vezetője 2010 nyaráig Rácz M. Gizella nővér volt.

Mivel egyre többen szerettek volna a nővéreknél lakni, pár éven át az idősebb diákok a szalézi atyák muzslyai kollégiumában kaptak szállást, az étkezési és tanulási lehetőség továbbra is a nővérek kollégiumában volt biztosítva számukra. A 2010/11-es tanévtől az egyetemisták és főiskolások Muzslyán kapnak helyet, egy átalakított családi házban, Gizella nővér felügyeletével.

A kollégium vezetője 2010. szeptemberétől 2014. nyaráig Bencze M. Regina nővér volt, akitől Koncz M. Julianna nővér vette át ezt a szolgálatot.

A kollégiumnak jelenleg kb. 50 diákja van, legtöbben Székelykevéről, Nagykikindáról, Kisoroszról, Tordáról, Magyarcsernyéről, Törökbecséről, Szajánból, Torontálvásárhelyről, Moholról, Péterrévéről és Ürményházáról érkeznek. Nagy segítség a kollégium a bánáti fiataloknak - a továbbtanulási lehetőségen túl - magyar és keresztény identitásuk megőrzésében.