Pálos M. Paschalis nővért sokan ismerik és szeretik. Húsvét alkalmából egy szép üzenettel ő köszöntött minket. Ma, a születésnapján és rendi nevének napján mi köszöntjük őt. Az alább olvasható írás nemcsak az ő személyes életébe enged betekintést, hanem egy család és egy városrész történetébe is.
Amikor Paschalis nővér Miskolcon 1921. május 17-én meglátta a napvilágot, az anyakönyvben Praxl Margit néven jegyezték be. Ezt ő a napokban mesélte el. A Praxl família Mária Terézia idején érkezett Magyarországra, és a tabáni svábok között élt a századfordulón. Praxl Ignác üzletének feliratát megláthatjuk a tabáni archív fotókon. Praxl Ferenc, a kis Margit nagypapája lámpagyújtogató volt szintén a Tabánban.
A hangulatos tabáni akvarellek, fotók egyik jellegzetes eleme a lámpaoszlop vagy a házak falára szerelt karos lámpa. A lámpagyújtogató megbecsült ember volt, hiszen óriási szerepet játszott a girbegurba utcácskák megvilágításában, biztonságossá tételében. Megbízhatónak kellett lennie, mindent a kellő időben végezve, a rábízott petróleummal jól gazdálkodva. Nem hiába, az irodalomban – így a Kis hercegben is – pozitív szereplők a lámpagyújtogatók. Margit édesapja, Praxl Lajos gyerekként segített édesapjának a munkában. Fürge mozgásával ő mászott fel a létrára.
Amikor Margitka elemista volt, a családi kupaktanács együtt beszélte meg, hogy mire magyarosítsák német nevüket. Margit szülei mindketten ferences harmadrendiek voltak, tisztelték a szerzeteseket. P betűvel a pálos rend neve kezdődik. Szimpatikus volt számukra, hogy ez a rend az egyetlen magyar alapítású rend, így a Pálos névre „keresztelték át” a Praxl nevet.
A kis Margit mindössze tizennégy esztendős volt, amikor belépett rendünkbe. Tanítónői diplomát 1940-ben szerzett. Magyar-német szakos oklevelét 1946-ban kapta meg. Később pedig az egyetemet is elvégezte.
A háború ideje alatt is a segítő szeretet ösztönözte: a budapesti hídfőkórházban sebesülteket ápolt. Az ötvenes évek elején együtt osztozott a nővérek nehéz sorsában. Majd a rendi vezetés hívására 1955-ben a budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumba került osztályfőnöknek és tanárnak.
Az egyetemi diploma megszerzése után a debreceni Svetitsbe helyezték, ahol sok éven át volt tanár, osztályfőnök és prefekta, öt éven át igazgatóhelyettes, 1971 és 1973 között pedig házfőnöknő. Az engedelmesség Budapestre szólította 1973-ban, hogy átvegye a Patrona Hungariae Gimnázium igazgatását. Öt évig volt iskolaigazgató. A tanítás befejezése után sok éven át nyelvekből fordított, könyvet írt, komoly szellemi munkát végzett.
Akik ismerik őt, látják benne a lámpagyújtogatót, aki mindig azon fáradozott, és most is azért imádkozik, hogy a Világ Világossága a véka alól a tartóra kerüljön.
Isten áldja és éltesse őt, köszönjük fényt hozó életét!
Az alábbi linkeken Paschalis nővér részletes életrajza, valamint idei húsvéti üzenete olvasható