A nagyböjt, amely a húsvétra felkészítő negyvennapos időszak, hamvazószerdán, 2022-ben március 2-án kezdődik.
„Az elmúlt napokban valami tragikus dolog sokkolt bennünket: a háború. Aki háborút kezd, megfeledkezik az emberségről. Nem a népből indul ki, nem az emberek konkrét életét nézi, hanem mindenek elé helyezi a rész és a hatalom érdekeit. A fegyverek ördögi és perverz logikájára bízza magát, amely a legtávolabb áll Isten akaratától. Az idősekre gondolok, akik menedéket keresnek ezekben az órákban, a gyermekeikkel együtt menekülő anyákra… Ők azok a fivéreink és testvéreink, akik számára sürgősen humanitárius folyosókat kell megnyitni, és akiket be kell fogadni. Ne feledkezzünk meg a világ más részein, például Jemenben, Szíriában, Etiópiában és egyebütt zajló háborúkról sem. Isten a béketeremtők oldalán áll, nem pedig azokkal van, akik erőszakot alkalmaznak."
„A nagyböjt a személyes és közösségi megújulás kedvező időszaka, mely elvezet bennünket a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus húsvéti misztériumához… A nagyböjt megtérésre, gondolkodásmódunk megváltoztatására hív bennünket, hogy az élet igazságát és szépségét ne annyira a birtoklásban, mint inkább az adakozásban, ne annyira a felhalmozásban, mint inkább a jóság vetésében és a javak megosztásában találjuk meg…
Az általunk elvetett jóság első gyümölcsei önmagunkban és mindennapi életünkben jelennek meg, még ha a legkisebb jó cselekedetekről van is szó. Isten a szeretet egyetlen cselekedetéről – legyen az bármilyen kicsi – és egyetlen „nagylelkű erőfeszítésről” sem feledkezik meg…Az összetört álmok szülte keserű csalódás, az előttünk álló kihívások miatt érzett aggodalom és az eszközeink szegénysége okozta csüggedés arra késztethet bennünket, hogy individualista önzésünkbe zárkózzunk, és a más emberek szenvedésével szembeni közömbösségbe meneküljünk… A nagyböjti időszak arra hív bennünket, hogy hitünket és reményünket az Úrba vessük…
Szükségünk van az imára, mert szükségünk van Istenre. Veszélyes illúzió azt gondolni, hogy nincs szükségünk semmi másra, csak saját magunkra. Ha a világjárvány megerősítette személyes és társadalmi törékenységünk tudatát, akkor ez a nagyböjt segítse megtapasztalnunk az Istenbe vetett hit vigaszát, aki nélkül nem maradunk meg (vö. Iz 7,9). Senki sem menekülhet meg önmagában, hiszen mindannyian egy hajóban evezünk a történelem viharai közepette; és különösen senki sem menekül meg Isten nélkül, hiszen csak Jézus Krisztus húsvéti misztériuma győzedelmeskedik a halál sötét vizei felett...
Ne fáradjunk bele, hogy a gonoszt száműzzük életünkből…
Ne fáradjunk bele, hogy bocsánatot kérjünk a bűnbocsánat és kiengesztelődés szentségében, tudva, hogy Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba.
Ne fáradjunk bele, hogy küzdjünk a bűnös kívánság ellen, az önzésre és mindenféle rosszra indító gyarlóság ellen, mely a történelem folyamán sokféle módot talált arra, hogy bűnbe taszítsa az embert…
Ne fáradjunk bele, hogy felebarátainkkal szeretetben jót tegyünk…
Tegyünk jót mindenkivel, szánjunk időt a szegények és rászorulók, az elhagyatottak és elutasítottak, a diszkriminációval sújtottak és a hátrányos helyzetűek szeretetére.”
Ferenc pápa