1934. augusztus 29. – 2020. november 8.
Elhunyt Dr. Nagy Mária Eleonóra, a Miasszonyunk Iskolanővérek Diákjainak Országos Szövetségének első elnöke. A megalakulástól, 1991 novemberétől tizenkét éven át vezette a szövetséget. Nagy szeretettel, odaadással dolgozott az öregdiákok közötti kapcsolattartáson.
Dr. Nagy Mária Eleonóra a Svetits Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Kilencen végeztek abban az évben, közöttük volt Farkas M. Margaréta nővér is. Nóra volt a Miasszonyunk Iskolanővérek Diákjainak Országos Szövetségének első elnöke.
A diákszövetség alapításának gondolata a rendszerváltozást követően elsőként a Svetitsben végzett öregdiákok körében merült fel, élükön Balogh Irénnel, aki kitartóan szorgalmazta és szervezte a szövetség létrejöttét. A kezdeményezést Margaréta nővér is felkarolta. Ő ajánlotta Nórát, aki akkor bár elfoglalt fogorvosként dolgozott, mégis vállalta az elnöki feladatot.
Az alakuló ülésre 1991. november 19-én került sor a Patronában. Nóra tizenkét éven keresztül látta el az elnökségi feladatokat. Nagy szeretettel, odaadással dolgozott. Szelíd türelemmel vezette konszenzusra a sokféle véleménnyel szövetségre lépő mintegy nyolcszáz hajdani tanítványt. Nóra miután 2003-ban átadta az elnökséget, továbbra is szívén viselte az öregdiákok sorsát. Neki köszönhető, hogy az alapítvány beteljesítette a célkitűzését: a nehéz helyzetben lévő öregdiákok támogatását, és a fiatal diákok segítését. Nagy hálával gondolunk rá.
Prevozné Balog Irén és Faragóné és dr. Endrődi Zsuzsanna
svetitses öregdiákok a MIDOSZ nevében
A diáktársak visszaemlékezéseiből
„Nagyon jól ismertük és szerettük, köszönjük az érdemeinek ismertetését. Ő valóban Isten gyermeke volt, nyugodjon békében.” (Fónyad Emese és osztálytársai)
„Fogadja be a Jóisten mielőbb az Örök Országba.” (Cservenka Judit)
„Neki köszönhetem, hogy a szövetség tagja vagyok. Ő volt az elnök, amikor a lányok elcsaltak egy találkozóra és utána Ópusztaszerre. Örök emlék marad. Nagyon kedveltem szelídségéért és szeretetadásáért. Imádkozom érte.” (Hinsenkamp Mária)
„Emlékeimben felsejlik az első találkozásunk a Svetitsben 1996-ban. Akkor indult az óvoda. Később volt alkalmam megtapasztalni nagylelkűségét. Ha a nehéz sorsú iskolatársak gondjait jeleztük, mindig meghallgatta azt, és segített. Isten nyugosztalja, hála szép életéért, példájáért.” (Szásziné Sustyák Anna)
Nagy-nagy szeretettel gondolok Rá. Imádkozom érte. (Skripeczky Márta)
„Az egyik volt tanítványomnak, aki igen nehéz körülmények között egyedül nevelte három lányát, kértem tőle segítséget. Ő készségesen egy nagyobb összeget adott át. Személyesen vittem el a rászorulónak, aki nagyon hálás volt. Tudom, hogy még sokakon segített, az Úr biztosan megjutalmazza, mert – amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek – mondta Jézus. Súlyos beteg volt, de nem panaszkodott. Továbbra is szeretettel imádkozom érte, illetve hozzá, hogy segítse a még itt maradottakat.” (Tarnai M. Emerica)
„Nóra nagyon értékes, nagyszerű ember volt. Igen nagyra értékeltem az önzetlenségét. Ezt többször is kifejeztem neki, de ő mindig szerényen elhárította. Ha az alapítványnak éppen nem volt anyagija, akkor a saját pénzéből áldozott a rászoruló tanulónak, vagy a szükségben lévő öregdiáknak, valamint a rend intézeteinek. Utólag is újra köszönet érte! Egyértelmű útmutatást adott nekünk a szövetségben: a szeretettel való segítéssel foglalkozzunk, és ne azt nézzük, hogy kik és mit kifogásolnak. Kérjük a Jóistent, hogy ott fent is értékelje az embertársaihoz fűződő önzetlen szeretetét. Adj Uram örök nyugodalmat neki, az örök világosság fényeskedjék neki.” (Herczku Mária)
Isten fogadja őt szerető, irgalmas öleléssel. Nyugodjék békében! (Lobmayer M. Judit)
Nyugodjék békében!