Szállást adni másoknak – Bernadita Ballasty írása Chiléből

Témakör

Iskolanővéri identitásomat és a karizmánk működését különösen a katonai junta idején éltem meg, amikor 1973. szeptember 11-én a hadsereg átvette országunkban a hatalmat, és mi, iskolanővérek ebben a zűrzavaros időben a rendházunkba befogadtuk a menekülőket.

Ekkor a fővárosban, Santiagóban éltem. Országszerte feszült volt a helyzet. Sok chileit letartóztattak azok közül, akik különböző szervezetekben, egyesületekben vezető szerepet töltöttek be, vagy akik baloldali szervezetekkel működtek együtt. Fizikai és lelki kínzásoknak vetették alá őket, sokakat kivégeztek, vagy egyszerűen „eltűntek,” és soha többé nem hallottunk róluk ...

Egy napon egy pap azt kérdezte tőlünk, iskolanővérektől, befogadnánk-e egy fiatalembert, akit lelőttek, és mivel a katonák azt hitték, meghalt, ott hagyták az úton. Igent mondtunk. A fiatalember körülbelül három hétig maradt nálunk. Majd elhagyta az országot. A két év alatt, 1975-ig tizennégy üldözöttet bujtattunk. Az angol Sheila Cassidy orvosnőt a katonák megkínozták azért, mert kezelte az egyik utolsó befogadottunk elfertőződött, lőtt sebét. Természetesen megjelentek az ügynökök, hogy kiderítsék, melyik iskolanővér vett részt az akcióban. Menekülnünk kellett. Két rendtársam elhagyta Chilét.

Baráti köröm közvetítésével különböző családok fogadtak be néhány éjszakára, némelyek még hosszabb időre is. Olyan emberek voltak ők, akiket nem is ismertem, még a nevemet sem kérdezték, pedig a nekem menedéket adó családok mindent kockára tettek értem.

Ima és dialógus során döntöttük el, hogy megnyitjuk a rendházunkat a bajban lévők előtt. Abban a helyzetben Isten akaratát kerestük és teljesítettük ... Úgy éreztük, ahol hiányzik az igazságosság és az emberi élet tisztelete, cselekedetünk lehetőség arra, hogy létünkkel, szeretetünkkel, továbbadott hitünkkel és reményünkkel Krisztust tegyük láthatóvá. Isten arra hívott minket, hogy reméljünk a reménytelen helyzetben, elfogadjuk a létbizonytalanságot ...

Azóta is arra ösztönöz a Lélek, hogy naponta megújítsam az iskolanővérként tett fogadalmaimat.

(Fordította: Ivanics M. Andrea SSND)