1950 júniusában kezdődött el a magyar szerzetesek több hullámban történő kitelepítése. A 75 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve, június 10-én, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai-épületének dísztermében szervezett konferenciát a Magyar Rendfőnöknők Konferenciája, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága.
A konferenciát megnyitó köszöntőjében Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök úgy fogalmazott:
Nem szomorúan, az emberi igazságszolgáltatást utólag is magunknak kívánva vagy követelve, főként nem bosszúval gondolunk ezekre az esetekre vagy tragédiákra.
Ezt a belső hozzáállást közvetítették az elhangzott előadások is.
A szerzetesek 1950-ben bekövetkezett deportálásakor 362 iskolanővér szolgált Magyarországon. Elsősorban a szegedi rendházunkban élő rendtársainkat érintette az elhurcolás. Mint a szerzetesek többsége, ők is úgy hitték, a teherautók, amelyekre felterelték őket, egyenesen Szibériába viszik a nővéreket. Nem így történt, azonban 1950 nyarán olyan új korszak kezdődött a magyarországi szerzetesség történetében, amely számos mély sebet ejtett az egyes emberen és a közösségeken egyaránt.
Adjunk hálát azokért a szerzetesekért, akik hűséggel, hittel és rejtetten éltél hivatásukat, tettek tanúságot Krisztusról.
Képek forrása: Magyar Kurír
