A Vigasztaló eljövetelének ünnepén Lobmayer M. Judit tartományfőnöknő reményt adó szavaival kívánunk iskolanővéri közösségünk minden tagjának áldott pünkösdöt. Ez az írás a holnap digitálisan megjelenő Bizalom és Bátorság című újságunk legfrissebb számában szintén olvasható.
Kedves Barátaink!
Van valami hasonló aközött, ahogyan a tanítványok együtt várták a megígért Vigasztaló érkezését, és aközött, amit mi megéltünk, megélünk a karanténban. Mennybemenetele előtt Jézus azt kérte tizenegy tanítványától, hogy „ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére...” (ApCsel 1,4) Megtartva Jézusnak ezt a kérését, a városon belül maradtak, és egy bizonyos emeleti teremben többször összegyűltek. Nem zárták be a kört, hanem tizenkettediknek maguk mellé választották Mátyást, sőt asszonyokat is hívtak maguk közé. Máriát, Jézus édesanyját bizonyára János apostol hozta magával, aki nagypéntek óta házába fogadta. (Jn 19, 27)
Nem tudták elképzelni, hogyan fog bekövetkezni mindaz, amit Jézus mondott nekik: „néhány nap múlva Szentlélekkel keresztelkedtek meg.” (ApCsel 1,5) „...mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Judeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) Töprenghettek azokon a mondatokon is, melyeket Jézus - talán ugyanebben a teremben - a Vigasztalóról mondott nekik elárulása éjszakáján: „Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok...” (Jn 16,7)
Az együtt töltött időben felidézhették, hogy amikor még együtt jártak-keltek az Úrral, mit hallottak Tőle a Szentlélekről. Talán összegyűjtöttek minden morzsát, ki mire emlékezett. Még az a kis részlet is eszébe juthatott valakinek, hogy Jézus a Szentlelket Isten ujjának nevezte. (Lk 11,20)
Ott ült közöttük Mária, aki a Szentlélek nevét először az angyaltól hallotta: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít el.” (Lk 1,35) Most, hogy a Szentlélekkel való titokzatos találkozásra készültek, megkérdezhették tőle, miként történt az ő találkozásuk, mit jelentett Máriának a Szentlélek erejének megtapasztalása.
Csodálatos lehetett ez a „karantén,” ahol együtt voltak apostolok, asszonyok, Szűz Mária, és egy ígéret beteljesedésére, egy előre el nem képzelhető találkozásra várakoztak. Nem is tehettek volna jobbat ebben a különleges helyzetben, mint „egy szívvel-lélekkel, állhatatosan imádkoztak.” (ApCsel 1,14)
Nem mi is valami hasonlót élhetünk meg mostanában? Bizonytalanságban ülünk egyedül vagy egy közösséggel összezárva, és várjuk, hogy valami történni fog, aminek nem tudjuk a kimenetelét. Elfogadjuk, hogy nem mi határozzuk meg, hogy mi lesz velünk. Próbálunk felidézni múltbeli mozzanatokat annak érdekében, hogy megértsük a jelent, és el tudjuk képzelni a lehetséges jövőt. És talán nekünk is többet jut eszünkbe Isten, akinek kezében vagyunk, akinek ujja most másként érint bennünket. Talán többet imádkozunk, talán állhatatosabban. Talán ebben az érzékeny állapotunkban, lelki nyitottabbá válásunkban idén pünkösdkor a Vigasztaló teljesebben el tud tölteni bennünket csodálatos erejével... És olyan dolgokat érthetünk meg, melyeket eddig nem értettünk. Olyan dolgokra indít minket, amelyekre eddig nem voltunk képesek. Ezt a befogadó lelkületet, érintettséget, megújulást kérem mindnyájunk számára.