Közismert, hogy Terézia anya Temesváron alapította meg az első magyar rendházat és iskolát. Trianon után azonban messze kerültünk a gyökereinktől. Két külön egység lettünk: Román és Magyar Tartomány. Kanyargós történelmi fordulatok után most ismét együvé tartozunk az Egy Európa Tartományban. A távolság ma már könnyen leküzdhető, főként, ha emberileg is törekszünk a hidak építésére. Erre adtak példát a temesvári és a makói nővérközösség tagjai, akik augusztus és szeptember során kölcsönösen meglátogatták egymás rendházát. Bepillantást nyerhettek a helyi szolgálati területekbe, együtt imádkozhattak a közösségi kápolnákban. Temesváron, a Magyar Tartomány egykori központjában felemelő volt a hajdani iskolanővérek lábnyomában járni. Rájuk emlékeztetett a régi zárdatemplom meghitt, gyermekbarát hangulata. A két oldalkarzatra el lehetett képzelni az itt élt iskolanővérek sokaságát.
Bemutatjuk a jelenlegi temesvári nővéreinket: M. Carmen, a Notre Dame Katolikus Óvoda igazgatója, M. Mariana a közösség háztartását vezeti. M. Renáta hittan és német tanár egy állami iskolában, valamint egyetemi kollégiumunk vezetője. A két találkozáson jelen volt egy-egy nővér Németországból is: Christine nővér, aki a legősibb kolostorunkból, Neunburg vorm Waldból érkezett, valamint Gabrielle nővér, az Egy Európa Tartomány gazdasági felelőse Münchenből.
„Mindannyiunknak hasonló is, ugyanakkor kicsit más a feladata a mindennapokban, más nyelven beszélünk - mégis jó volt leülni egy asztal köré, és megtapasztalni az összetartozás ajándékát.”- fogalmazott Fidelis nővér, makói házfőnöknő.
