November közepén két hétre a Magyar Tartományba látogatott Rómából Julianne Lattner általános tanácsos, kanadai származású iskolanővér. Vizitációja során meglátogatta intézményeinket és közösségeinket. Járt Budapesten, Debrecenben, Makón, Szegeden. A határontúli misszióinkba is ellátogatott: Nagybecskerekre, Muzslyára és Szovátára.
Budapest
Az első állomás Budapest volt. Julianne nővér találkozott az elemi iskolásokkal, akiknek szülőhazájáról és az iskolanővérek karizmájáról, egyedi küldetéséről mesélt. Találkozott a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont vezető pedagógusaival.
Meglátogatta az idősebb korosztályba tartozó nővéreinket, akik rendi szeretetotthonunk lakói itt Budapesten. Részt vett a november 15-én rendalapítónk, Boldog Mária Terézia Gerhardinger emlékére rendezett ünnepségen a gimnáziumban. Az ilyenkor hagyományos diáktanításokra is ekkor került sor. Julie nővér ezekbe is betekintést nyert. És természetesen, a szintén hagyománnyá vált közös kakaózásból sem maradt ki.
Budapesti itt tartózkodásának idején lehetősége nyílt rendünk szinte minden tagjával is találkozni. Hiszen a vizitációjának első hétvégéjén, (november 15-16.) a határon innen és túl minden nővérünk határon innen és túl a budapesti házunkba érkezett. Beszámoltunk egymásnak arról, hogy mi történt velünk az utóbbi fél évben és milyen feladatok várnak ránk az elkövetkező időszakban.
Szombaton volt Terézia anya fogadalomtételének évfordulója, erre közösen emlékeztünk. Julie nővér figyelmünket a 24. Általános Káptalan célkitűzéseinek megvalósítására irányította. A nap végén a fiatalabb nővérek még külön tanácskozást tartottak rendi ügyekről. Ez a tanácskozás másnap az idősebb korosztály bevonásával folytatódott.
A találkozó fénypontja az volt, amikor a vasárnapi laudes keretében két jelöltünk, Dóra és Jutta megkezdte a posztulátusi időszakot. Ennek jeleként megkapták saját zsolozsmáskönyveiket. A szentmisében értük imádkoztunk, továbbá azokért a nővérekért, akik a képzésben vesznek részt. Őket meg is áldottuk: a jelöltmesternőt, posztulánsmesternőt, juniormesternőt, a társult tagokért és a világi munkatársak képzéséért felelős nővéreket.
Az ünnepet teljessé tette, hogy épp ezen a napon emlékeztünk Terézia anyánk boldoggá avatásának évfordulójára is.
Debrecen – Makó – Szeged
Julianne nővér vizitációjának második hetét Debrecenben a Svetitsben folytatta. Itt szintén találkozott, nővérekkel, diákokkal, pedagógusokkal.
Bepillantást nyerhetett abba is, hogy milyen egy jó hangulatú Svetits nap. Julianne nővér a legkisebbeknél is járt, de találkozott az egyetemista korosztállyal is. Megismerkedett a cívis várossal is.
Kedden Debrecenből Makóra utazott, ahol szintén nagyon barátságos fogadtatásban részesült. S ő maga is könnyen megtalálta a hangot a diákokkal. A gyerekek Jézust dicsőítő angol nyelvű dallal fogadták.
Ő pedig megtanította nekik a „Ha jó a kedved, üsd a tenyered” című „klasszikust” angolul, amit a gyerekek könnyen megtanultak. A nap folyamán Kinga nővér volt a tolmács, de öröm volt látni, ahogyan az általános iskolás diákjaink, akik vagy angol-magyar két tannyelvű vagy angol tagozatos osztályba járnak, értik a kanadai nővért. Julie nővér tevékenyen részt vett egy Kinga nővér által tartott hittanórán is, ahol a nyolcadikos diákok ugyancsak angolul beszélgettek olyan fontos kérdésekről, mint a klímaváltozás, az erdőtüzek, a harmadik világot sújtó szegénység. Sőt még a közelmúltban lezajlott amazóniai szinódus is szóba került. Julie nővér mesélt nekik hazájáról, Kanadáról is.
Julie nővér megismerkedett a makói nővérközösséggel is. Közülük néhányan vele tartottak a vizitáció következő állomására, Szegedre. Szegeden részt vett egy olyan nővérgyűlésen, amelyen a szegedi és a makói nővéreink együtt voltak jelen, és rendünk jövőjéről beszélgettek. Mindenki megosztotta az álmait, vágyait. Éltető, reményteli beszélgetés volt.
A nővérek ezt követően egy közös, jó hangulatú vacsorára invitálták Julie nővért, aki igazán jól érezte magát. Este meglátogatta az egyetemi kollégista lányokat. Levetített nekik egy filmet is, amely a Földünkön jelen lévő és aggasztó problémákról szólt. Az egyetemisták kérdéseket tehettek fel neki. Nagyon bensőséges beszélgetés alakult ki. Majd Julie nővér látogatást tett a lányok kollégiumába, egy kis bepillantást nyerhetett az életükbe. Másnap reggel találkozott az iskolásokkal.
A nemzetközi kongregáció sokszínűségét mutatta be. Mesélt arról is, hogy az afrikai gyerekek milyen egyszerű körülmények között tanulnak, mégis nagyon megbecsülik, hogy iskolába járhatnak. Julie nővér a karolinásokat is arra buzdította, hogy akarjanak és szeressenek tanulni. És természetesen itt is meglátogatta a legkisebbeket is, akik örömmel fogadták őt.
Bánát – Nagybecskerek és Muzslya
Julie nővér Szegedről a bánáti missziónkba utazott. Útközben sokat meséltünk neki Trianonról, a határon túli magyarokról, és arról, hogy küldetésünknek tekintjük, hogy a hit mellett a magyarság, a magyar kultúra megőrzését is szolgáljuk. Hiszen ez itt a periféria. Beszéltünk neki arról is, hogy az itt élő nővéreink minden nehéz történelmi körülmény ellenére is kitartottak a magyar lakosság mellett. Délvidéken ma az elvándorlás a legnagyobb gond, amelynek oka a szegénység és a munkanélküliség. Julianne nővért minden érdekelte, nagyon figyelte az utat, a tájat. Nem autópályán, hanem településeken keresztül haladtunk.
Együtt néztük meg a kollégiumot, ahol ötvennyolc magyar lány lakik. Rajtuk kívül még kilenc kollégista lányunk van, akik Muzslyán laknak Gizella nővér „szárnyai alatt”. Őket másnap reggel látogattuk meg. A nagy és a kis kollégiumot is mára „kinőtték” a lányok. Ugyanakkor megható volt látni, hogy a szűkös és szerény körülmények ellenére is szeretnek nálunk lakni.
A Bega folyó partján áll egykori tágas zárda-és iskolaépületünk. A benne található kápolna a mi tulajdonunk. Az épület egyik szárnyát visszakaptuk a közelmúltban a szerb államtól, de kellő anyagi fedezet hiányában nem tudtuk felújítani. Az egyházmegye a Magyar Kormány támogatásával megvásárolta tőlünk, és felújíttatta. A tervek szerint magyar kulturális központként fog működni.
Ide várnak bennünket is vissza, ide költöztetjük majd át a kollégiumot. Erre a nagy lépésre készülünk most. A felújítási munkák a végéhez közelednek, a kollégiumot már berendezték. Az épületet kívül-belül megmutattuk Julie nővérnek. Ezt követően nővérgyűlést tartottunk közösen a nagykikindai nővérekkel. A bánáti misszióról és jövőjéről beszélgettünk.
Este a kollégisták szokásos szerdai miséjén vettünk részt a székesegyházban. A lányok lelkesen énekeltek, és vállalták a felolvasás szolgálatát. Vacsora után összegyűltünk a kollégium nagytermében: kollégista lányok és a kollégium felnőtt dolgozói. Julianne nővér Dél-Szudánról vetített, ahol a helyiek hívására új iskolanővéri misszió indul hamarosan.
Erdély – Szováta
Több mint hatszáz kilométert tettünk meg Budapestről, hogy megérkezzünk Szovátára. A lovaskocsik, a hegyek, a székelykapuk, az élő népművészeti hagyományok világával való találkozás különleges hatást tett Julianne nővérre. Szeretett volna medvét is látni, de – szerencsére – ez nem adatott meg.
A Felső-Nyárád mentét bejárva, láthattuk, hogy honnan származnak tanítványaink, hova járnak Vera nővér és munkatársai tanítani. Két családot is meglátogattunk, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket egyszerű otthonukban.
A szovátai Marianum központunkban részt vehettünk a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar próbáján, és láthattuk, hogy telik itt egy szombat. Egymást követik a különböző csoportok zenei foglalkozásai. Vera nővér, Gabi társult tagunk és Anna, az első tanítvány, aki már kolléga, fáradhatatlanul tanítják őket.
Vannak fiatalok, akik szinte egész napjukat itt töltik, ők ebédet is kapnak. Az utolsó foglalkozásra már felnőttek is jöttek. Ezúttal nem szólt a muzsika, hanem Julianne nővér tartott előadást nemzetközi rendünkről, különösen a most induló dél-szudáni missziónkról.
Vasárnap Julianne nővért megérintette, hogy zsúfolásig megtelt a templom. Mi fent voltunk a karzaton, ahol felnőttek és gyerekek együtt énekeltek Vera nővér vezetésével.
Tartományi vizitációs körutunk ezzel lezárult.
További fotók a képgalériában megtekinthetők.