A nápolyi Santa Maria Donnaregina Vecchia templomot (és az egykori kolostort) V. István királyunk leánya, Mária (1257-1323) építtette.
17 éves koráig a Nyulak Szigeti domonkos kolostorban nevelkedett, ahol Árpád-házi Szent Margit (1242-1270) utolsó éveinek tanúja volt. Ekkor adták férjhez a nápolyi Anjou-dinasztia örököséhez, a későbbi II. Anjou Károlyhoz, aki mellett Nápoly-Provence-i királyné lett, de emellett magyar trónutódlási jogát testvére, Kun László halála után is fenntartotta. Ő maga nem, de unokája, Károly Róbert ezen a jogon lett magyar király.
Mária Maria D’ Ungheria néven félig magyar, félig francia udvart tartott, s haláláig ápolta a magyar szentek kultuszát. Az általa alapított klarissza kolostorban van eltemetve, ahol az apácák kórusára – többek között – Árpád-házi Szent Erzsébet életének eseményeit festette, s emellett Szent István, Szent László, Szent Imre képe is szerepel.
Az Anjou-magyar egyesített címer több helyütt megjelenik Nápolyban, nemcsak a Dóm homlokzatán, hanem a Vecchia templom boltozatán, s későbbi kiegészítés, a barokk Nuova egyik kapuja felett, a ferencesek címere alatt. Megjelenik a San Giovanni a Carbonara templomban is, ahol Mária leszármazottjai közül többen temetkeztek, s amolyan családi templommá vált az idők során.
Ebben az egykor falakon kívüli templomban több, különböző korokból származó angyali-üdvözlet jelenetet szemlélhetünk. A legszebb egy hatalmas, látványos freskó a szentélyben, valamikor a XV. században keletkezett. A sorozat Mária életét mutatja be, az angyali üdvözlet alatt a kis Mária születésének jelenetét látjuk.
Későközépkori gyönyörű palota földszintjén, oszlopok és pillérek tagolta szobában ül Mária, olvasópultja előtt. Imádkozott, elmélyült, csend vette körbe. S ide érkezik fentről leereszkedve, fénysugárral körülvéve a szép, szárnyas angyal, liliommal kezében, áldást és köszöntést intve.
A palota harmadik emeletén angyalok sokasága közt megjelenik a mennyei Atya alakja, aki a Szentlelket küldi galamb képében Mária felé.
Az épület szerkezetének robusztussága, felépítésének átláthatatlansága, súlya és benne a szereplők finomsága, törékenysége ellentétet képez. Mária és az angyal közt ott a díszes pillér, s kicsit ügyetlenül, mögötte felsejlik egy emelvényen álló ágy is. Mindkettő merev, szögletes, sok helyet foglaló és elválasztja a két szereplőt. Az angyal mögötti tér-rész eleven színeivel és tágasabb, nyitott terével a kép legdinamikusabb részlete. Mária egy kis, oszlopokkal, bútorokkal teli zugban ül, védett, de zárt helyen. Ruhája szelíd kékjével, derűs arcával és finom mozdulatával nyugalmas, békés világ tárul elénk.
A képet szemlélve óhatatlanul eszünkbe jut: milyen merev rendszerek választják el az egymás felé forduló-nyíló szereplőket. A freskó elsősorban a királyi udvari emberek ízlésének felelt meg, s ők sokszorosan is bezárva éltek a saját világuk szabályainak fogságában, ahogy az uralkodók is. Ezek a rendszerek élettelenek, elveszik a saját, személyes, elevenítő teret, elválasztanak, hierarchizálnak. Biztonságot adnak és fogságban is tartanak. Képzeljük el szereplők nélkül a díszletet: milyen bonyolult, mennyi tájékozódást, információt igényel, milyen nehéz benne eligazodni, s hogy uralkodik súlyával, hatalmával.
Ezt a mértani szerkezetet töri meg az angyal érkezése, vörös-zöld, eleven színeivel szinte felrobbantja okker-kékes harmóniát, átlós mozgásával a stabil építészeti struktúrát. Az épített emberi munkát és annak bezártságát egyszerűen átlépi, megszünteti fent a Mennyei Atya alakja, s ezen áttörve indul el a Szentlélek galambja.
Mindehhez pedig csak egyetlen mozdulat szükséges: a kis szobájában imádkozó, az angyalra felfigyelő Mária befogadóan szétnyíló keze, amivel saját magában ad helyet Jézusnak. Egy igen, ami mindent megnyit, ami előtt nincs lehetetlen.
Tornay Krisztina M. Petra SSND
Képek forrása:
fotó : Tornay Krisztina M. Petra
fotó : Tornay Krisztina M. Petra
fotó : Tornay Krisztina M. Petra
fotó : Tornay Krisztina M. Petra
fotó: Tornay Krisztina M. Petra