A 86 éves Bácsai M. Jozefina nővérünk, aki 1988 és 1997 között tartományfőnökként szolgálta a tartományunk nővéreit, és akit sokan lelkes pedagógusként is ismernek, jelenleg a budapesti Nikodémus Szeretetotthonunkban tölti napjait. Jozefina nővér meséket, történeteket is ír. Most egy - a nagyböjti napokban frissen született - írását osztjuk meg.
Beszélő Krisztus
Most ebben a nagyböjti, szeles, borús, esős időben gyakrabban nézek a keresztre.
Ott él mélyen a bensőmben.
Nézem a töviskoronás, lehajtott fejét, csapzottan lógó haját, kínszenvedéstől már lezárult szemét.
És lám, kékült ajkával megszólal:
„Maradj velem és kövess engem! Ne hagyj magamra, egyetlen percre sem! Bár én nem vagyok egyedül. Az Atya velem van, mert az Atya és én egy vagyunk itt a kereszten is. És aki engem lát, látja az Atyát is. Az én kínoktól szenvedő arcom, Atyám arca is. És itt van velünk mindkettőnk lelke, a Szeretet Szent Lelke. Csak engem láttok szenvedni a kereszten, mivel csak én testesültem meg. Csukott szemmel is látlak téged, úgy, mint minden embert, mindenkit, aki a keresztemre tisztelettel tekint. A Szent Kereszt, az élet fája, értetek érzett égő szeretetem juttatott rája. Innen árasztom belétek, az isteni új életet. A halál csak átmenet legyen számotokra, az igaz Életre, a Feltámadásra. Éhínség idején önmagammal, testemmel, véremmel táplálom őket. Lelkem életerejével fölemelem a lehorgasztott főket. Ezért jöjjetek Hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terheket hordoztok, én megkönnyítem azokat és súlyos gondjaitokra, Velem együtt küzdve, megoldásra találtok! Már nem kell többé, hogy bármiért is siránkozzatok. Gyertek hozzám a keresztem oltalmába, Máriával és Jánossal együtt járva! Éltető Lelkemet bőséggel belétek ontom. Így Általam és Bennem híven megmaradva, bennetek is örök élet lehessen és termőre fordulva majd bő gyümölcsöt hozzon.”