A zarándoklat célja Versec volt, ahol a nővérek 1864. október 12-én, hat évvel magyarországi megtelepülésüket követően kezdték meg a szolgálatot. A nővérlakást és az iskola működtetéséhez szükséges épületet a város biztosította. A nővérek óvodát, elemi és polgári iskolát működtettek. A trianoni döntés, később a kommunista hatalomátvétel a szerzetesrendek bánáti működésére is hatással volt: 1920 és 1937 között a nővéreknek el kellett hagyniuk rendházukat és az iskolát, később, a kommunizmus során pedig más szolgálatban, a plébánia életét segítve, hitoktatást végezve folytatták küldetésüket. A rendház hivatalosan 1994-ben szűnt meg.
A zarándokok délelőtt 10 órakor érkeztek Versecre. A Schulek Frigyes tervei alapján épült gyönyörű neogótikus templomban vette kezdetét a nap: a zarándoklat szervezője, Koncz M. Julianna nővér és a házigazda Palatinus Alen atya köszöntőjét követte a nyitó szertartás, melynek során a zarándoklaton részt vevő településeket egy-egy gyertyaláng jelképezte. Ezután levetítették az iskolanővérek Magyar Tartományát, köztük a délvidéki nővérközösséget is bemutató rövidfilmet. (A Boldogasszony Iskolanővérek küldetése, megtekinthető honlapunkon)
Az iskolanővérek bánáti története Rácz M. Gizella nővér előadásában elvenedett meg szemünk előtt. Váltogatva idézte fel a XIX. század második felét, a nagy alapítások korszakát, és a XX. század nem kevésbé mozgalmas, sokszor keserves történéseit. Egy-egy érdekes, nehézségében is megmosolyogtató történettel fűszerezte mondandóját. Bár a hallgatóság fiatalabb tagjainak már ez a korszak is történelem, mégsem esett nehezére senkinek beleélni magát a történetbe, hiszen az előadó, Gizella nővér, és jó néhány résztvevő számára ez maga volt az élet.
Az ebédre már a Makóról érkezettek, Hedvig nővér és Dominika nővér is csatlakoztak a társasághoz, őket nagy örömmel ismerték fel a zarándokok a filmből. Velük érkezett Budapestről Kornélia nővér, aki egykor maga is szolgált Versecen.
A menünek része volt a nevezetes "zárdai szelet". A receptet Lukács M. Jozefina nővér hagyta a nővérközösségre, de ő maga is egyik rendtársától, a kikindai Miroslava nővértől tanulta meg, hogyan készül ez tojáshabos, diós finomság.
Ebéd után indult a zarándoklat a Szent Kereszt kápolnához, a vállalkozó kedvűeknek gyalogosan. Az utat a pünkösdvárás jegyében játékos feladatok és énektanulás színesítették Cecília nővér vezetésével. Felérve a kápolnában a régi idők nővérei (akiket a nagybecskereki leánykollégium diákjai személyesítettek meg) fogadták a gyerekeket, akik az útközben megtanult német nyelvű énekkel, a rendalapító, Boldog Gerhardinger Mária Terézia egy megzenésített mondásával kedveskedtek nekik:"Szolgáljunk továbbra is örömmel a háromszemélyű egy Istennek egész életünkben, engedelmeskedjünk Neki, és szeressük Őt mindenek felett!"
A kápolna mögötti fák árnyékában kiscsoportokban osztották meg egymással a zarándokok, miért vállalkoztak erre az útra, és milyen emlékeket őriznek az iskolanővérekről. A fő motívum a hála volt: hála a nővérek Istennek átadott életéért és megannyi, a tanúságtevők életében később fontosnak bizonyult gesztusért: imádság egy nehéz helyzetben, segítség, tanítás, jelenlét. A beszélgetést követően a legkisebbek szavalatában és a nagybecskereki kollégista lányok ötletes táncában gyönyörködhetett a zarándokcsoport.
A nagytemplomban rendezett záró szentmisén a főcelebráns, Dr. Németh László SVD nagybecskereki megyéspüspök a magyar és szerb nyelven is elhangzó evangélium után prédikációjában kiemelte: ugyan a nővérek verseci megtelepedését és működését leírhatjuk dátumok, adatok és történelmi források segítségével, de ez csupán az emberi síkon zajló történet. A fő cselekvő itt is, mint Isten minden ügyében, a Szentlélek.
A képek forrása és további fotók: Szathmáry Karolina Kollégium (fotós: Palkovics Mária)
