Alább idézzük XIV. Leó pápa május 15-én, a Keresztény Iskolatestvérek szerzeteseihez intézett szavait, amelyek a nevelés szolgálatát vállaló valamennyi szerzetes és világi pedagógus számára megfontolandók:
„Melyek a mai ifjúság világában a legsürgetőbb kihívások, melyekkel szembe kell néznünk? Milyen értékeket kell előmozdítanunk? Milyen erőforrásokra számíthatunk?
Korunk fiataljai, mint minden kor gyermekei, tele vannak élettel, energiával, érzelmekkel, elgondolásokkal. Ez abból is látszik, milyen csodálatos dolgokra képesek, méghozzá sok területen. Ámde ők is segítségre szorulnak, hogy ezzel a bennük lévő hatalmas gazdagsággal összhangban növekedhessenek, és leküzdhessék azt, ami – bár másképp, mint a múltban – akadályozhatja egészséges fejlődésüket… Gondoljunk csak az elszigetelődésre, mely egyre nagyobb felszínesség, individualizmus és érzelmi instabilitás által jellemzett kapcsolati modelleket eredményez; vagy gondoljunk a relativizmus által meggyengített gondolkodási minták terjedésére; vagy olyan életritmusok és életmódok térhódítására, amelyekben nincs elég hely a meghallgatásra, a gondolkodásra és a párbeszédre, sem az iskolában, sem a családban, néha még saját társaik körében sem, az ebből fakadó magányossággal… Ezek erőfeszítést igénylő kihívások,…ugródeszkává tehetjük őket új utak felfedezéséhez, új eszközök kifejlesztéséhez és olyan új beszédmódok elsajátításához, amelyekkel továbbra is megérinthetjük a tanulók szívét, segítve és ösztönözve őket, hogy bátran nézzenek szembe minden akadállyal, hogy Isten tervei szerint a legjobbat adják magukból az életben… a szerzetesek – megszenteltségük által – prófétai módon azt a keresztségből fakadó szolgálatiságot teszik láthatóvá, amely különbségtétel nélkül mindenkit arra sarkall (vö. Lumen gentium dogmatikai konstitúció, 44), hogy a maga állapotának és feladatainak megfelelően „élő tagként […] hozzájáruljon az Egyház növekedéséhez és folytonos megszentelődéséhez” (uo. 33).
Forrás: Magyar Kurír