„Lelkünk Istenre hagyatkozása nem velünk született képesség… Fokról fokra kell elsajátítanunk.” – fogalmazta meg alapítónőnk, Boldog Terézia Gerhardinger. Ez az alázat indítja a rend tagjait kezdetektől fogva, hogy minden évben egy hetet lelkigyakorlatos csendnek szenteljünk. Ez a fajta visszavonulás segít bennünket megteremteni az egyensúlyt, hogy apostoli szerzetesi életünkben harmóniában legyen az imádság, a szolgálat és a közösségi élet.
Az ima tartja fenn életünk ritmusát, amelyben hol inkább önmagunk, hol mások, majd a közösség vagy azon világ felé fordulunk, amelyet szolgálunk. (Boldogasszony Iskolanővérek szabálya)
Idősebb nővéreinknek tavasszal a pesti rendházban volt lehetőségük lelkigyakorlatozni, a fiatalabbaknak pedig július utolsó hetében Püspökszentlászlón. Itt a csoport egyik fele személyesen vezetett lelkigyakorlaton vett részt Papanek Márta, Czakó Ágnes SA nővér és Judit nővér bátyja, Lobmayer Imre SchP kísérésével. A többi nővér szemlélődő lelkigyakorlatot tartott Koller Klára vezetésével és Fehérváry Jákó OSB papi jelenlétével.
A Jezsuiták Életrendezés Háza, valamint a Pécsi Egyházmegyéhez tartozó püspöki kastély adtak otthont most már többedik esztendeje a két csoport lelkigyakorlatának. A falucska festői környezete, az arborétumi séták, az erdei magányos barangolások, a Zengő lenyűgöző panorámája, a pazar esti csillagos égbolt szemlélése mind hozzájárultak ahhoz, hogy testileg-lelkileg megújulhassunk.
A lelkigyakorlatot oldott hangulatú közösségi találkozások keretezték. Előtte megosztottuk egymással, ami az elmúlt tanévben meghatározó volt számunkra, illetve ami az azóta eltelt nyári hetekben történt velünk. A lelkigyakorlat végén pedig közösen ellátogattunk az egykor bencés monostorként működött pécsváradi várba.
Az ősi történelmi hely múzeuma igazi szellemi élményt jelentett számunkra. Az Árpád-kori várkápolnában ünnepeltük lelkigyakorlatunk záró szentmiséjét, amelyen az akusztikának örvendve, többszólamú kórusműveket énekeltünk. A várudvarban elköltött ebéd után búcsút vettünk egymástól, és ki-ki visszatért saját rendházába, vagy megkezdte nyári szabadságát.
Bízunk benne, hogy e hét áldásai, kegyelmei megtermik gyümölcsüket, és úgy kezdjük majd az új tanévet, ahogyan alapítónőnk egykor megfogalmazta a nővérekhez szóló bátorító levelében:
A szünidő alatt együtt voltatok Istenben, így lélekben megújulva kezdhetitek el a mindennapi munkát.
