Karolina Friess nővér

Karolina anya

Karolina anya Friess Jozefina Katalin Mária 1824. augusztus 21-én született Párizs egyik elővárosában, Choisy le Roi-ban, és augusztus 2-án a Győzelmes Miasszonyunk templomában keresztelték meg. Édesapja Friess György, mint fiatalember, a napóleoni háborúk során került Franciaországba. A törékeny termetű, intelligens német fiatalembert egy francia tiszt tolmácsaként alkalmazták a hadseregben. Franciaországi tartózkodásának "legfőbb eseménye" a főnöke egyetlen leányával, Chapaulard Katalinnal kötött házassága volt.
A házaspár öt gyermeke közül három Franciaországban született: György, Jozefina és Adolfine. A két kisebb, Frigyes és Walburga már Bajorországban. Friess Frigyes, aki 1830-ban született, pap lett, és 1880-1912-ig mint az Iskolanővérek második spirituálisa állt az éppen szolgálatban lévő általános főnöknők mellett.
Friessné, a Chapaulard leány, előkelő, művelt hölgy, "büszke párizsi dáma" volt. Eleget tett vallási "kötelezettségeinek", de úgy tűnik, mélyebb vallásosságot nem kaptak tőle gyermekei.

Amikor később Karolina anya felidézte Párizsban töltött gyermekéveit, eszébe jutott ugyan, hogy édesanyja tanította a keresztvetésre meg a Miatyánkra, arra azonban már nem emlékezett, hogy belülről is látott volna templomot. A négyéves Jozefina viszonylag nagy szabadságot élvezett a szülői házban. Legkedvesebb hangszere a hegedű volt. Még 15. életévének betöltése előtt, a legmagasabb kitüntetéssel tette le a tanítói hivatásra felkészítő vizsgát. Az iskolai évek befejeztével egy évre a püspök háztartásába adta be Mihály nagybácsi a 15 éves Jozefinát, hogy megtanuljon főzni, háztartást vezetni. Ő azután szívesen bemutatta "művészetét" nagyanyjának és nagybátyjának, mert nemcsak jól, ízletesen főzött, hanem tetszetősen tudta tálalni is az ételeket. Vasár- és ünnepnapokon szépen terített asztallal örvendeztette meg szeretteit. De a nagybácsi e tekintetben is fékezni igyekezett Jozefina buzgalmát; egyszerűséget, takarékosságot kívánt, a szegények javára. A nagybácsi háztartásában is szorgalmasan kellett dolgoznia. Nemcsak nagybátyjának teljes ruházatát tartotta rendben, hanem csizmáit és pipáit is. Ezért aztán bőséges zsebpénzzel kárpótolták, amit a szegények javára használt fel.

A Neunburg vorm Wald-i ház, ahol Karolina jelölt volt A 15 éves leány gondolatai egyre csak a zárdai élet körül keringtek. Az volt a kérdés, melyik társaságba lépjen be. Szerette a bencés nővéreket, hiszen nekik köszönhette iskolai kiképzését. Gróf Reisach püspök és Mihály bácsi mégis úgy vélték, a szigorú klauzúra és az egyenletesen nyugodt életmód nem ennek az élénk leánynak való. Jóbarátok betegápoló rendet javasoltak, de ez sem felelt volna meg Jozefa természetének. Túlságosan nagy volt benne az együttérzés, ez a hivatás megfosztotta volna lelki erejétől, "együtt halt volna meg" minden haldoklóval. Végül gr. Reisach püspök adott tanácsot. Ismerte azt az új szerzetesnői társaságot, amelyet 1833-ban Gerhardinger Karolina, immár Jézusról nevezett Mária Terézia anya, vezetett.

A főpásztor úgy vélte, az Iskolanővéreknél lenne igazán helyén Jozefa, aki nemrég még katonásdit játszott testvéreivel a szünidőben, és mint katonatiszt unoka, ő volt a tábornok. Igaz, Jozefa nem látta még a neunburgi szegény iskolanővéreket, de megbízott lelki tanácsadója, Reisach püspök ítélőképességében. Most még az volt hátra, hogy közölje elhatározását szüleivel. Amikor eljött a szünidő, Jozefa – mint az előző években – Lauingenbe utazott. Apja szívesen beleegyezett leánya pályaválasztásába, de az édesanya semmiképpen sem akarta, hogy leánya kolostorba lépjen. Két erős akarat került összeütközésbe. Kemény küzdelem volt ez. Végül úgy talált kiutat az édesanya, hogy azt mondta, nem ad kelengyét Jozefának a zárdába lépéshez, és kitagadja. – Micsoda? Ilyen könnyen nem fog Jozefa vereséget szenvedni. Mint tehetős kereskedő és gazdag anya leánya, a bíróhoz ment, hogy "szegénységi bizonyítványt" állíttasson ki. Igazolást arról, hogy nincs lehetősége anyagi javakat, kelengyét vinni magával a kolostorba. A bíró, a Friess család barátja, ugyancsak elcsodálkozott, amikor Jozefa szándékáról hallott. Tudta, hogy az apa birtoka, üzlete nincs elzálogosítva, ezért előbb vele akarta megbeszélni az ügyet. Nem sejtette Jozefa, hogy apja és Mihály bácsi közben már megtárgyalták a dolgot. Nagy változást jelentett Jozefának az új életmód az iskolanővérek jelöltjeként.

Néhány nappal Jozefa Neunburgba érkezése után megkezdődött fölkészítése a tanítói pályára. Jó előképzettsége volt, így már 1841. október 6-án megszerezte a Királyi Vizsga-bizottságtól a tanítói diplomát. A szerzetesjelölt a legjobb jegyet, az "1,1 kiváló" minősítést kapta. Siegert atya, aki az oktatás javarészét adta, hamarosan felfigyelt a tehetséges jelöltre.
1842. szeptember 8-án nyolc jelölt öltözött be az Au-i fiókházban, köztük volt a 18 éves Friess Jozefa is. Beöltözésekor Jozefa a hozzá közel álló Ágoston Károly püspök egyik nevét vette föl: Mária Karolina nővér lett.
1843. okt. 16-án volt a nagy átköltözés az Au-ból az anyaházba, az angeri zárdába. 21. évének betöltése után, 1845. október 15-én, négy újonctársával fogadalmat tett, köztük Edmunda nővérrel.

Már öt év telt el Karolina nővér beöltözése óta, amikor látogató érkezett az iskolanővérekhez Amerikából. Ezúttal egy báró (1845-ben a redemptoristák tartományfőnöke jött ez ügyben!), aki előzőleg rnár Reisach érsekkel meg Lajos királlyal is tárgyalt.
Mindketten támogatták azt a kérését, hogy nővéreket szerezzen, amerikai német iskolák átvételére. Minthogy az érsek meg a király is bátorította Terézia anyát, hajlandó volt nővéreket küldeni a misszióba. Jelentkezésre hívta fel a közösségek tagjait, nem titkolva, hogy ez a döntésük visszavonhatatlan lesz. Akik jelentkeznek, azok-nak Amerikában kell maradniuk. Terézia anya négy nővért és egy novíciát választott ki a jelentkezők közül: Von Pronath M. Seraphine, Steiner Magdaléna, Weinzierl Mária ( Borbála v. Barbara), Friess Karolina nővért (23 éves volt), és a novícia: Breidenbach Emanuela.

Az Amerikába induló nővérek (eredeti fotó)
Öt pionír nővér
Balról jobbra, elöl: M. Seraphine von Pronath anya, Karolina anya (ők ketten a Terézia anya vezette első csoportban érkeztek),
M. Emmanuela Schmid nővér.
Hátul: M. Theophila Bauer anya (ő és Emanuela nővér 1848 márciusában érkeztek), M. Seraphica Mitchell nővér (Karolina anya egyik asszisztense)

 

 

 

 

 

New Yorkból Baltimore felé utazott a nővércsoport, hogy a redemptoristák tartományfőnökétől, P. Neumann Nep. Jánostól szerezzen további tájékoztatást. Itt is megfontolandóan rossz színben tűnt fel a jövő. Világossá vált, hogy Schröter báró nem a püspökök vagy a redemptorista atyák megbízásából érkezett Münchenbe, hanem a kevés reménnyel kecsegtető település érdekében. Ez az ügyes üzletember úgy festette le a szegényes települést a Pennsylvánia-őserdőben Lajos királynak és Reisach érseknek, mint "Santa Maria virágzó városát”. Ráadásul még azt is tapasztalniuk kellett a német nővéreknek, hogy az amerikai püspökök eleinte elutasították őket.

P. Neumann azonban tettre kész segítséget látott a szerzetes tanítónőkben, akik részt vesznek majd a nevelésben, tanításban, lelkipásztori Neumann Jánosmunkában. Először eredeti rendeltetési helyüket kellett fölkeresniük.
Augusztus 15-én, Mária mennybevitele ünnepén érkeztek meg a nővérek Santa Mariába.  A legnagyobb fájdalom Harrysburgban érte az úti társaságot, amikor Breidenbach Emanuela novícia, akit maga Terézia anya választott ki a missziós feladatra, meghalt vérhasban.
Azért küldte I. Lajos Amerikába az iskolanővéreket, hogy segítsenek fenntartani ott a "német jelleget." Ezért az első években a német bevándorlók községeiben keletkeztek plébániai iskolák. Idők folytán azután más "néptörzsek" is kívántak iskolanővéreket leányaik képzésére. St. Louisban 1870-ben cseh iskolát nyitott Karolina nővér, másutt lengyelt.

Nagy örömmel adott hírt az általános helynöknő egy indián iskoláról, amelyet az akkor igen lenézett színesbőrűek részére létesített. Karolina nővér egyetlen gyermeket sem utasított el, aki felvételét kérte. Alapításai egészen Kanadáig terjedtek. A redemptorista atyáknak, különösen Neumann Jánosnak segítségével átvették a nővérek a baltimore-i és pittsburgi plébániai iskolák irányítását, és megismerték az Egyesült Államok nagy tengerparti vidékeit, New-Yorkot, Michigant és Wisconsint. Terézia anya egy teljes évig maradt Amerikában Ezen idő alatt szép reményekre jogosító fejlődés kezdődött az új letelepülésen. 1848 márciusában 14 újabb nővér érkezett. Miután Terézia anya lányai sorsát biztosítva látta, visszatért Európába. Idővel a rend amerikai jóakarója Henni püspök tanácsára Terézia anya az anyaházat Baltimoreból az Unió nyugati részén fekvő Milwaukee-ba helyezte át.

A milwaukee-i anyaház Az első főnöknő Mária Seraphine nővér volt, akit vikáriusi minőségben 1850-ben az alig 26 éves Friess Mária Karolina váltott föl.
Az amerikai ág rohamos fejlődése igazolta Terézia anya választását. A kitűnő szervező képességgel megáldott Karolina anya kormányzása alatt a tartomány virágzása magas fokára jutott. 1850-ben Terézia anya megbízta Friess Karolina nővért, hogy alapítson Wisconsin államban, Milwaukee-ben Észak-Amerika számára anyaházat. A következő 42 évben (1850-1892) Karolina anya irányította Észak-Amerikában a nővérek működését.

 Karolina anya egy noviciával a Milwaukee anyaházban (1891)Alapításai:

  • Maryland államban Baltimore,
  • Pennsylvánia államban Philadelphia és Pittsburg,
  • Buffalo államban Rochester és
  • New-York állam fővárosa, Albany.

Karolina anya halálakor, 1892-ben,
a rend amerikai felében 212 telephelyet jegyeztek fel.
2111 nővér és 331 szerzetesjelölt összesen

  • 69 508 fiú- és leánytanulóval foglalkozott, többnyire plébániai iskolákban.
  • Az árvaházakban 1698 gyermeket gondoztak, neveltek és tanítottak a nővérek.
  • Néhány helyen felsőbb leányiskolát vezettek, összesen 1784 tanulóval, és 462 bentlakó növendékkel.
  • Öt óvodájuk volt, 274 gyermekkel.

 


 

Úti élmények:

Baltimore-ben kezdte Karolina anya a tanítást Amerikában, utána Philadelphia következett majd a többi alapítás. A kalandos utazással Harrisburgból "Mária-városig" – a pennsylvániai őserdőn keresztül – kezdetét vette az a számtalan utazás, amelyet Karolina nővérnek az általános főnöknő – Terézia anya – megbízásából és meghatalmazásával kellett véghezvinnie. 1847-1891-ig szakadatlanul úton volt.
Mint Terézia anya, Karolina nővér sem vett át egyetlen telephelyet sem anélkül, hogy előzőleg pontosan ne ismerte volna a helyi adottságokat. Így jutott el hivatala 42 éve alatt az Államokon belül Marylandbe, Pennsylvániába, New York, Wisconsin, Lousiana, Missouri, Illinois, Kentucky, New Jersey, Iowa, Indiana, Minnesota, Michigan, Mississippi, Alabama, Massachusetts államokba, sőt az Államokon kívül Kanadába is.
Az Atlanti-óceántól a Mississippiig, a Mexikói-öböltől egészen a Michigan-tóig mindenfelé keletkeztek ebben az időben telephelyei a rendnek. A távolság kelet és nyugat, észak és dél között elérte az 1500 mérföldet.

Legveszélyesebb utazásáról a Lajos Missziós Társaságnak és – körlevelében – valamennyi amerikai ház nővéreinek beszámolt Karolina nővér. Ez már a harmadik útja volt New Orleansbe, s 1858. május 28-án kezdte meg. Urbanek spirituális is vele utazott. Két fiatal nővér kísérte még, akikre feladat várt ott: Igen magas volt a Mississippi "vízállása." New Orleans fiókházának nővérei örültek az érkezett két fiatal nővérnek, akikre az egyre növekvő gyermeklétszám miatt égetően szükség volt. Néhány nap múlva könnyes szemmel vettek búcsút Karolina anyától és P. Urbanektől, aki így vigasztalta őket: "Nem válunk el. Semmi sem választhat el bennünket egymástól, csak a bűn!" A "jól berendezett Pennsylvánia gőzös"-nek kellett haza szállítania az utasokat. Karolina anya két fiatal jelentkezőt is magával vitt a fiókházból, hogy az anyaházban készítse föl őket a szerzetesi életre. Útitársra is talált egy irgalmasnővér személyében, P. Urbanek útitársa meg egy lazarista volt. Karolina nővér így számol be az út további részéről: "Június 13. Vasárnap, úgy reggel öt és hat óra között volt, amikor 60 mérföldre Memphistől felrobbant a hajónk gőztartálya. Egyetlen durranás, és a hajó harmada a leve-gőbe röppent. Körülbelül 200 ember vesztette életét. Szétvetette őket a robbanás, elégtek, lefor-rázódtak, megcsonkultak vagy megfulladtak. Urbanek atya nyomtalanul eltűnt. Egyedül Isten tudja, miképp. Kerestem, de semmit sem találtam, kutattam, de semmit sem tudtam fölfedezni.”

Karolina anya amerikai állampolgársági bizonyítványa A nővéreknek ezeket írta: "Néhány pillanatig rámeredtem erre a nyomorúságra, aztán pattogni kezdett a tűz a lábam alatt és menekülésre késztetett. Egy fekete látott el úszókészülékkel és röviden elmondta, hogyan viselkedjem úszás közben. Kezembe adott egy vastag kötelet, azon kellett leereszkednem egy mentőcsónakba."
"Az irgalmasnővér és a két leány is megmenekült. De még a mentőcsónakban sem érezhették magukat biztonságban. Túl közel volt az égő hajóhoz, és attól lehetett tartani, hogy átcsapnak a lángok. "Nem tudtam már életre, menekülésre gondolni; magamat és minden kedves nővért Isten irgalmába ajánlottam, és inkább a halálra készültem" – írja körlevelében a 34 éves főnöknő. Körülbelül 500 ember volt a hajón. Később a nővérek egyike számolt be erről a szerencsétlenségről. Mint 11 éves leány élte át a katasztrófát. Akkor vesztette el apját, anyját, egy bátyját és egy nővérét is. Megható módon gondoskodott Karolina nővér erről a leányról, két életben maradt nővéréről, és 14 éves bátyját is gondozásba vette, aki "tetőtől talpig egyetlen égési seb volt." Aztán a kapitány vette magához a három leányt, akik később a rendbe léptek. Karolina anya a beöltözéskor az Antónia, Pádua és Antonilla neveket adta nekik, hogy állandóan emlékezzenek arra a június 13-ára.

Az élmény kellemetlen utóhatásai következtében maga Karolina nővér is betegen, összetörten tért haza, és csak néhány hét múlva hagyhatta el ismét szobáját. Még csaknem három éven át egy éjszaka sem tudott zavartalanul aludni. Mihelyt elaludt, "hallotta" a sebesültek sóhajtozását, "látta" a tűztengert a hajón, "érezte" az égő csónak ingadozását, és kereste Urbanek atyát. Ezen rossz egészségi állapota ellenére a három év alatt 12 új fiókházat alapított Karolina anya, különböző államokban, és ismét elindult hajóutakra tavakon, folyamokon. Nagybátyjának Eichstettbe írt levelében ezeket fűzte hozzá az átélt eseményekhez: "… Az átélt szenvedések megtanítottak egy s másra, amit meg is ígértem az Úrnak, szegény lelkem és mások javára… "
Csak Terézia anya halála után hívták egybe az első általános káptalant.

Karolina anya sírja Erre Karolina nővér és Maria nővér utazott Münchenbe. Minden időszerű problémát a gyűlés elé hoztak. A káptalani nővérek elhatározták, hogy "rendünk ezen ágának vezetésére külön szervezeti formát hoznak létre: Függeléket szerkesztettek a rendi Konstitucióhoz: "Amerikai házainkról." Ebben hozták létre az "általános megbízott" hivatalát. Mint az általános főnöknőnek Münchenben, az általános megbízottnak is "négy tagból álló tanácsa" volt. A hivatali időt hat évben határozták meg. A választásban a jövőben minden amerikai nővérnek részt kellett vennie, azután az általános főnöknő nevezte ki a megválasztottat, és jóváhagyás végett Rómába terjesztette fel. 1880. augusztus 29-én választottak első ízben "általános megbízottat" a káptalani nővérek, a milwaukee-i érsek, Heiss Mihály elnökletével. Ezt a választást 1881. március 26-án hagyták jóvá Rómában. Karolina nővért nevezték ki "általános megbízottnak". Most megint csak reá hárult a felelősség "a rend amerikai feléért." Von Pronath Seraphina nővér is asszisztense volt. A tartományfőnökséget nemsokára Seraphina nővérnek adta át Karolina anya. Karolina anya és első társnői a német bevándorlók körén túl is nyitottak maradtak Amerika egyházi és szociális ügyei iránt. Hamarosan belátták a "német nővérek", hogy az iskolában alapos angol nyelvoktatás nélkül nem boldogulnak. Most már született angol és ír nővérek is rendelkezésükre álltak.

Lengyel és cseh iskolák átvétele sem lett volna lehetséges ezen országokból való nővérek nélkül. Különösen a múlt század hatvanas éveiben vándorolt ki sok lengyel, köztük fiatal leányok is, azzal a szándékkal, hogy ott lépnek be valamelyik szerzetesközösségbe. Akkoriban egyházüldözés volt Lengyelországban, ezért sok család hagyta el hazáját." A porosz kultúrharc a 19. század 70-es éveiben szintén adott jelölteket az iskolanővéreknek Amerikában.

Karolina anya temetésén elhangzott beszédből:

”… Erős volt buzgalmában, szenvedéseiben, bizalmában, szeretetében, – missziós munkája, a plébániai iskolákban való oktatás érdekében." "Nem félek ellenvetésektől, ha azt állítom – folytatta P. Neithard –, hogy a plébániai iskola töretlen ugar, egy darab amerikai őserdő volt akkoriban, amelynek megművelésére aligha gondolt valaki. A katolikus plébániai iskolák számára Karolina anya tört utat ezen a területen."
Megemlítette a szónok, hogy Karolina anya nemcsak százával nyitott meg és adott át nővéreinek plébániai iskolákat, hanem ezzel más rendeknek is példát adott. "17 államban, 29 egyházmegyében ezer és ezer katolikus mondhat néki ezért köszönetet!" – kiáltott fel, és Karolina anyát a Bölcsesség Könyvének „Erős Asszonyához” hasonlítva úgy vélte, "az a dicséret, amellyel a Szentlélek jutalmazza az erős asszonyt", Karolina anyára alkalmazható.

Karolina anya ravatala a milwaukee-i anyaház kápolnájában (1892)