Gyászhír - búcsúzunk Botka M. Margit nővértől

Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy szeretett nővértársunk

 

Botka Gizella, Mária Margit nővér
(1928 - 2016)

hosszú szenvedés után, a betegek szentségével megerősítve hazatért Teremtőjéhez 2016. augusztus 3-án, életének 88., szerzeteséletének 64. évében.

Tovább...

Margit nővérünk Tóbán, Bánát egy kicsiny falujában született mélyen vallásos családban, négy testvér legidősebbjeként (testvére, Botka József katolikus pap, író és teológus). Nagyon szeretett tanulni, minden vágya a továbbtanulás volt. Nagynénje, Botka Júlia, Kunigunda nővér Nagybecskereken volt rendünk tagja, az ő révén került a nagybecskereki zárdába és a szerb városi gimnáziumba. A II. világháború kitörése után magyarul folytatta a gimnáziumot, majd mint jelöltünk került 1943-ban Szegedre a tanítóképzőbe. 1944-ben, az orosz megszállás után vissza Nagybecskerekre, itt fejezte be később magánúton a gimnáziumot.

1951-ben, a háború után elsőként, titokban öltözött be négy jelölttársával együtt Lovránban, egy tengerparti horvát kisvárosban. A Trnovo-n, Szlovéniában töltött noviciátus után visszakerült Nagybecskerekre, ahol a zárdát államosították, így a nővérek először a katolikus plébánián, majd a református paplakban, még szűkösebb körülmények között éltek. Az itteni színházteremben a színpadon alakítottak ki kápolnát, alatta az egykori öltözőben főzött, a nézőtéren felállított ágyakon aludt a mintegy húsz nővér, itt állt a zongora is, melyen Margit nővér napi 4-5 órát gyakorolt, miközben magánúton végezte a későbbi kántori hivatásához szükséges zeneiskola első hat osztályát.

Bár Jugoszláviában a nővéreknek lehetősége volt hordani a rendi viseletet és kis közösségekben élni, nem taníthattak tovább, egyedül a plébániai munkába kapcsolódhattak be hitoktatással, kántorkodással, házimunkával. Margit nővér is több plébánián élt és dolgozott először kántorként, majd a zágrábi hitoktatói tanfolyam elvégzése után hitoktatóként is: Székelykevén, József öccse mellett Versecen, a szlovéniai Strugán, majd egy szlovén plébános mellett Olaszországban, a Trieszt melletti Santa Croce-ban. 1966-ban került újra haza Kikindára, ahol harminc évig volt kántor, hitoktató, sekrestyés, itt 1977-től szintén testvére mellett, akit ekkor neveztek ki ide plébánosnak. 1984 és 1990 között a kikindai nővérközösséget szolgálta házfőnökként.

A délszláv háború következtében Jugoszlávia feldarabolódott, a Jugoszláv Tartomány bánáti magyar és szlovén nővérei között megnehezült az együttműködés, ezért 1993-ban a bánáti magyar nővérek közös megegyezéssel kérték átvételüket a Magyar Tartományba, köztük Margit nővér is, aki ezután 1996-tól a magyar lányok számára létrehozott nagybecskereki kollégiumban működött kollégiumi nevelőként, hitoktatóként, egészen 2010-es nyugdíjazásáig.

Szeretett halottunk földi maradványait, a feltámadás reményében augusztus 4-én, délután 15:00 órakor Kikindán, a Mokrini temetőben kísérjük utolsó útjára.