Tornay Kriszina M. Petra nővér beszéde Farkas M. Margaréta nővér temetésén

Tanárom voltál, igazgatónőm, nővértársam, kollégám, Mesterem. Képek jutnak eszembe rólad: ahogy kémiaórán fehér köpenyben állva kísérletet mutatsz be, és külön felhívod a figyelmünket a fehér háttér előtt zajló folyamat színeinek szépségeire… Ahogy igazgatói beszédet mondasz és szemüveged fölött ránk nézel, körbefuttatod a szemedet; a melegség, emberség, ahogyan személyes beszélgetésben felém fordulsz, ahogy könyvet szerkesztesz és a legújabb számítógépes programokkal dolgozol… Azután azok a rövid találkozások, amikor csak 2-3 mondatot szóltál, amelyek biztatóak, erővel teltek: „csak így tovább, ne add fel, csodálatos, így kell tovább!”

Margaréta nővér személyének, történetének szépsége most már teljes. Harmónia és teljesség sugárzik belőle. És ő valóban ránk sugárzott, tanultunk belőle, s eligazít minket: született pedagógus, Mester volt, aki mellett növekedni, tágulni, fejlődni lehetett. Terézia anya, rendalapítónk követője: az a frissesség, nyitottság és elevenség élt benne, amely minden kreativitás alapja.

Terézia anyát szerette és értette. Hozzá hasonlított. Bátor volt. Jelöltként inkább az elhurcolást választotta a nővérekkel, mint a menekülést. Sosem ijedt meg semmitől: igazgatóként az AVH-s tisztek az asztalt verték előtte, ő pedig arra gondolt: nem tudnak semmit elvenni tőlem. Új utakon járt: tőle hallottam először Boulad-ról, Teilhard de Chardin-ről. Ott volt a Karolina alapítói között. A Svetits igazgatójaként új módon integrálta a civil tanárokat, elsőként kezdte összegyűjteni és kiadni a rendi történelem anyagait, s volt időszak, amikor a szakembereknél is előbbre volt a számítógépes programok terén. Mély hit jellemezte: ez érezhető volt a belső tartásán, a biztonságon, amit árasztott és a szabadságon, ami mindvégig alaptulajdonsága volt. Misztikusan látta a világot: a legkisebb jelenség, történés is nagy összefüggések csodálatára lendítette. A kémia, a fizika jelenségeit a nagy EGÉSZ részeként mutatta be, s arra vezetett, hogy rácsodálkozzunk a rendszerre, az Egész szépségére. Lenyűgözte a teremtett világ szépsége. A remény asszonya volt: örök fiatal, aki minden jónak, igaznak örül, mindent támogatott, ami tiszta, szép, építő. Mélyen hitt az iskolanővérek küldetésében, a jövőben.

Itt hagyta okos, bölcs, derűs pillantását, ahogy a világra és ránk nézett, nagyvonalú, szabad lendületét és azt az örömöt, amivel csodálta a teremtett világot. Itt hagyta?

A múlt héten nyitottuk meg a debreceni Svetits 120 éves ünnepi évét – végig éreztem jelenlétét. Erőt adott, biztatott és világosan éreztem, hogy azt sugározza: Ez fontos, ezt csináljátok, folytassátok! Gondosan, komolyan, tisztelettel, szeretettel és örömmel! ERŐT ADÓAN, LELKESEN, KOMOLYAN szólt, ahogy régebben is.

Köszönöm, köszönjük, Margó az életedet, a tanításodat és számítunk a további támogatásodra!

 

CsatolmányMéret
PDF ikon petranover_beszed.pdf181.23 KB