Clone of Hivatás éve

A tanítással foglalkozó rendekben, mint a miénk, az a jó, hogy a nőiségünk itt kiteljesedhet az együttérzésben, a nevelésben. A kamaszkort ugyanúgy átéljük, mint az anyák. Csak a gondoskodó szeretet az, amivel segíthetünk a tanítványainknak, s ez bizalom nélkül elképzelhetetlen. De amikor bizalmat szavazunk nekik, reszketünk. És sokáig nem látjuk a munkánk gyümölcsét.

A nyolcvanas években az AEH (Állami Egyházügyi Hivatal) állandóan nyomást gyakorolt ránk. Be akartak szervezni a békemozgalomba, de nem sikerült nekik. Tartományfőnöknőnk nagyon bölcsen állta a sarat. Amikor tárgyalásra hívták, mindig vitt engem is magával. Megbíztunk egymásban, egymás támaszai voltunk. Ezek voltak azok az idők, amikor megértettem a jézusi mondatot: „Legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok.”

Emlékszem, Szegeden többször is elvonultunk a tetőtéri kiskápolnába, ha azt éreztük, most már csak rontani tudunk a világon. Ilyenkor fél órát teljes csendben lehetett tölteni. Beszélgettem a Jóistennel, kérdéseket tettem fel neki vagy csak hallgattam. És a dolgok a helyükre kerültek. Egyensúlyban tudtam magam tartani ezzel a meditatív csenddel. Ezt továbbra is nagyon fontosnak tartom. A csendnek gyógyító ereje van. De ez nem jelenti azt, hogy minden problémát, konfliktust ennyivel meg lehet oldani. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy belül béke legyen az emberben.