Jubiláns nővéreink élményei az örökség túráról 2. rész - Regensburg és Stadtamhof

Stadtamhof. Alapítónk is ezt a kutat használta.

Hazaérkezett jubiláns nővéreink folytatják képes beszámoló sorozatukat. A 2. részből kiderül, hogy Stadtamhofban a rendalapító szülőházában kipróbálták az eredeti nyomós kutat, Regensburgban pedig az alapító fogadalomtételének helyén és Wittmann atya sírjánál imádkoztak.

Tovább...

 

 

Stadtamhof. Alapítónk is ezt a kutat használta.

 

Stadtamhof 1924-ig önálló város volt Regensburggal szemben a Duna túlsó partján. Itt született 1897. június 20-án alapítónk, Karolina Gerhardinger, a későbbi Terézia anya. Örömmel látogattuk meg a szülői házban működő kis nővérközösséget, melynek tagjai nagy szeretettel, testvérként fogadtak bennünket.

 

Igaz, a ház falai már nem eredetiek, de számos tárgyi emléket őriznek a nővérek Karolina egykori iskolájából és Wittmann atyától, aki hittanárként, plébánosként, lelki vezetőként ott állt a fiatal tanítónők mellett, és egyengette a rendalapítás útját. Őt is rendünk társalapítójának tekintjük. A nővérek megmutatták számunkra az ereklyéket, melyek között egykori osztálynaplók, hímzésminták, Karolina tűfestéses technikával készített saját kézimunkái, jutalomkönyvek, jófeltétel kártyácskák találhatók, valamint Wittmann atya jellegzetes kalapja és az a pad, ahonnan levest osztott a szegényeknek.

A kertecskében Terézia anya nevezetes mondatait kőtáblákra festették, és elhelyezték a virágok, gyógynövények közé. Középen az a nyomós kút áll, amely az egyedüli eredeti eleme a teleknek. Egymásnak adogattuk a nyomókart, hogy ugyanazt a kutat használhassuk, mint alapítónk. Mindnyájunknak jólesett elidőzni a kápolnában, a szobákban, ahol érezhető volt Terézia anya közelsége.

Stadtamhof egyéb - rendtörténeti szempontból fontos - helyein is jártunk. A családi házzal egy utcában működött a Notre Dame nővérek iskolája, ide járt a kis Karolina, és amikor a szekularizáció következtében el kellett hagyniuk a nővéreknek a kolostort, itt tanított két társával együtt Wittmann atya irányításával. Láttuk a később használatos iskolaépületeket is: a Szent Katalin kórházat, ahol négy évig egy kecskét is el kellett viselni a tanteremben, és a Wurst házat, ahol már tágasabban berendezkedhettek, és a tanítónők szerzetes jellegű közösségi életet éltek.

Az utca túloldalán található a Szent Mangról és Szent Andrásról nevezett templom, ahol Karolina sokszor imádkozott egyedül az oltár mögötti rejtekhelyen. Ide jártak át a gyerekekkel szentmisére, különféle ima alkalmakra. A templom régen az itt élő Ágostonos szerzetesekhez tartozott, akiket szintén feloszlattak a szekularizáció során. Karolina, mikor felnőtt tanítónőként 1829-ben szeretett volna új szerzetesközösséget és szerzetesi iskolát alapítani, az ő egykori rendházukat vagy a Notre Dame nővérek egykori rendházát kérte el e célra a várostól. A város anyagi okokra hivatkozva elutasította kérelmét. Ezért kellett 1833-ban az első kolostort és iskolát Stadtamhofot elhagyva, Jób atya szülővárosában, Neunburg vorm Waldban alapítani.

 

Regensburg. Terézia anya mosolya

A gótikus regensburgi dóm a mosolygó angyalnak és a vele találkozó mosolygó Máriának köszönheti világhírét, de nekünk, iskolanővéreknek azért is fontos, mert a mi Terézia anyánk többször élt át ezen a helyen örömteli találkozást Istennel, akinek egyre inkább átadta életét. E katedrálisban nyugszik Michael Wittmann atya, akit élete utolsó éveiben püspökké szenteltek.  

Mint Karolina lelki vezetője, felkészítette őt arra, hogy egy szekularizálódott világban Isten akaratát követve, egészen új utakat járjon.

Azzal a mondattal bátorította, melyet később Karolina, a későbbi Terézia anya többször idézett a nővéreknek: "Istennek minden műve lassan és fájdalmasan halad előre, de utána annál pompásabban áll és virágzik."

 

 

A szerény, szinte jeltelen sírhely körül imádkoztunk, és azt kértük, járjon közben értünk, hogy Isten művét mi is bizalommal és bátorsággal szolgáljuk minden nehézség, gond ellenére is.

Regensburg további két helye kapcsolódik szorosan rendalapítónkhoz. A dóm szomszédságában áll a Szent Ulrich templom, ahol Karolina szülei, Willibald Gerhardinger és Franziska Huber házasságot kötöttek, majd itt keresztelték meg kislányukat, Karolinát és kisfiukat, Ignaciust, aki csak hat hónapig élt.

 

A másik számunkra szent hely a Szent Gallus kápolna, ahol Karolina 1834. november 16-án letette szerzetesi fogadalmát. Ekkor vette fel a Jézusról nevezett Mária Terézia nevet.

A Duna regensburgi oldalán is él egy iskolanővéri közösség, melyet meglátogattunk. A Regensburg-Niedermünster templom szomszédságában található a rendházuk és az úgynevezett reáliskola, melyet lányok számára vezetnek. Nagy szeretettel láttak vendégül bennünket, közösen bejártuk az iskolát, és együtt imádkoztuk a vesperást, illetve vettünk részt szentmisén.

További fényképeinket tekintsék meg a galériában>>

Rendtörténetünk stadtamhofi és regensburgi szakaszáról szól Karolina című filmsorozatunk 1. és 2. része, melyeket megtekinthetnek honlapunkon vagy közvetlenül a YouTube-on

Karolina 1. - „Minden jó kicsiben kezdődik.”

Karolina 2. - „A szeretet nem várhat.”